Mit tegyek, ha úgy érzem nem szeret senki, egyedül érzem magam a világban, rosszul vagyok a felszínes emberektől, és még kutyám/macskám sincsen, aki enyhítené a fájdalmam? 23L

#1

Ha lennének barátai akkor nem lenne magányos. Gondolkozz. Nekem sincs 1 db barátom se. Kisgyerekkorom óta egyedül vagyok. Kérdező szerintem fogadj örökbe macskát és egy kiskutyát. Ők melletted lesznek. Nem fogod magad olyan egyedül érezni. Tudom milyen.

Semmit. Csak reméld, hogy van értelmes ember, akvel talán majd találkozol is.

De! Ne menj bele semmi alkuba! Ne legyél felszínes, értéktelen emberekkel csak azért, hogy ne legyél egyedül. Egyedül lenni nem rossz, sőt, ha sokáig vagy egyedül, sok mindenben tisztábban fogsz látni...

A fontos, hogy a jó embereket ne utasítsd el, ennyi.

5#/igaza van, ne menj bele szarba

jobb egyedül és szabadon, mint valaki őrültel aki korlátoz bánt és vagy semmibe se vesz

keress az emberek között hidd el fogsz találni magadnak megfelelőt idővel

de ne legyél valakivel muszájbol már kifog égetni

kezdésnek egy macskát szerezz, aztán lépésről lépésre haladj

ha van esetleg van kedved beszélni vagy panaszkodni írj csak bátran

Szerintem a kérdésbõl nem derül ki, hogy a magányos személlyel van-e “baj”, vagy a környezetével.

Simán lehet valaki azért is magányos, mert õ maga az, aki a “nem értelmes ember”, legalábbis szociális érzéknek biztosan híján van.

Ilyen esetben nem föltétlenül a környezetemet okolnám, hanem magamba néznék.

Hozzámköltözhetsz. Az ajtó nyitva áll.

(Se a kutya, se a macska nem pótolhatja az emberi szeretetet; sohasem)