Miért kell nekem mindig egyedül lennem?

Keress valakit, aki szintén magányosnak érzi magát.

Én is hasonlóan éreztem - érzek mint te.

Társaságban különálló, magányos vagyok, de a kettesben történő beszélgetéseket, sétákat nagyon kedvelem.

Valami hobbi vagy bármi alapján olyat találj, akivel érdeklődési körötök hasonló.

Az, hogy most így érzed, meg a múltban is ez történt, nem biztos, hogy ez a jövőben is így lesz.

Ha ezt alapul véve így állsz hozzá akkor nehéz lehet változtatni.

Az, hogy a múltra gondolsz: "ez mindig így volt" stb, az a változást nem segíti elő. Egyébként teljesen megértem, hogy ezeket az érzéseket, gondolatokat nem lehet elfelejteni, illetve nehéz.

Ha van lehetőséged és kedved pszichológust felkeresni, a vele való beszélgetés is segíthet ráj9nni, hogy miért van ez a probléma.

Pszichológus beszélget veled, nem ad gyógyszert (nem is adhat, nem orvos).

Az irasod alapján elég negatívan állsz a dolgokhoz. Alapjában véve én bárkivel szívesen beszélgetek, szinte bármilyen témában, DE amikor valaki pesszimista emberrel találkozom, aki úgy érzem nem is akar a felfogásán változtatni, akkor azzal nem szívesen beszélgetek sokáig, mert elveszi a vidámságomat, az életkedvemet.

Lehet hogy ez bunkó dolog.

Az ilyen tanátokat összegyűjteném, kitenném egy szigetre és atomot dobnák rájuk.

Szégyen ami itthon megy.

De a szülők is elférnének a szigeten, azthiszem.

Én szívesen lennék veled. Ha pesti vagy, írj.

26f