Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Hogyan nyithatnék mások felé?

Hogyan nyithatnék mások felé?

Figyelt kérdés

19 éves lány vagyok és soha sem voltam túl jó a társas helyetekben. Mindig is egy visszahúzódó, magába forduló személyiség voltam és annak ellenére hogy soha nem kezdeményeztem, voltak barátaim. Múltidő.

Általános iskola után megszűnt minden kapcsolatom velük és azóta sem tudtam új barátokat szerezni.

Egyszerűen nem tudom hogyan kell ezt csinálni. Nem tudok miről beszélgetni! Mit mondhatnék egy idegennek?

És persze szerelmi kapcsolatom sem volt még, félek hogy egyedül fogok megdögleni ha így folytatom.

Hatalmas stressz forrás számomra az emberekkel való bármiféle interakció, lefagyok ha beszélnem kell valakivel, kiürül az agyam és BUMM! Az autista mód aktiválva.


Tudom hogy hülyeség az interneten tanácsot kérni egy ilyen dologgal kapcsolatban, de komolyan, nem tudom már hova fordulhatnék.

(Pszichiáternél és pszichológusnál már voltam, nem segített egyik sem, nem nekem való.)


Ha esetleg valami tanácsot szeretnél adni, vagy ha hasonló helyzetben vagy és csak szeretnéd megosztani a te történetedet (akár privátban) akkor nagyon megköszönöm hogy válaszoltál! :)



#barát #kapcsolat #szociális inkompetencia
2018. dec. 9. 01:15
 1/4 anonim ***** válasza:

Hasonló problémám van, mióta egyetemre kerültem megszűnt minden kapcsolatom a volt osztálytársaimmal. Egyetemen pedig ha nem kezdeményezel, nem lesznek barátaid. Én is így jártam. Fogalmam sincs hogyan lehetne ezen segíteni, csak annyi, hogy több önbizalmat kell építened és próbálj meg EGYÁLTALÁN nem foglalkozni azzal, hogy milyen benyomást keltesz, mit gondolnak rólad, stb (persze attól még te tudd a határokat).


Szerintem kell gyakorolnod az emberekkel való interakciókat, hogy kicsit feloldódjon a stresszed. Lehetőleg kedves emberekkel, így az önbizalmad is nőhet. Ha akarod, akár velem is, nekem is szükségem van egy kis szociális gyakorlatra. Furán hangzik, de ezt is gyakorolni kell, ha sokáig nem végzel semmi szociális interakciót akkor lesz ez a "socially awkward" dolog, ahogy az amerikaiak hívják.

2018. dec. 9. 01:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

tudatosan érdemes gyakorolni az emberekkel való beszélgetést, mindig levonni a tanulságokat.

Figyeld tudatosan társaságban, mások hogyan, miről beszélnek, milyen témák érdeklik őket. Keress olyan témákat, melyek érdekelnek, melyekről szívesen beszélgetnél.

először mondjuk olyan szituációban, melytől kevésbé félsz és mondjuk csak egy emberrel, biztos vannak ilyenek.

Keress rá e témakörre (van ilyen című könyv is):

"társalgás művészete"

Angol oldal van e témában, amely nagyon jól jöhet számodra, angolul kell tudni hozzá:

[link]

Ha szituációk gyakorlása nem megy, kifejezetten olyan pszichológust keress, aki kiemeli, hogy szociális fóbiával foglalkozik. A lelki dolgok is lassúak, tehát pár alkalom után nem szabad gyökeres változást várni, minimum fél-egy év, de nagyon egyénfüggő, valamint annak függvénye, hogy az ember csak beszélget, vagy gyakorolja is, amire rájön.

2018. dec. 9. 02:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim válasza:

Az edzés sok mindenkinek önbizalmat ad és ha magabiztosabb vagy az meg fog látszani rajtad.

Nem tudom,hogy egyetemre jársz-e,de például ott lehet úgy kezdeni egy társalgást,hogy "Hello,bocsi a zavarásért,de új vagyok a környéken és még nincs sok barátom itt,nem lenne kedved valamikor eggyütt lógni velem?"

Ha már szereztél pár barátot akkor késöbb elmész velük bulizni és pár feles hatására kezdenek eltünni az ember gátlásai és sokkal közvetlenebbül tud beszélni másokkal(nem képszakadásig inni)

2018. dec. 10. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Szia! Gondolom a problémád azóta se szűnt meg, Nekem sem. Hasonló cipőben járok, de Én fiú vagyok 20. Ha gondolod beszélgethetünk priviben bármiről, amiről csak kedved lenne. Ha csak úgy kibeszélnéd magadból a negatívat, jó lelki szemetes vagyok! :D

Ugyanis ha mégis volt beszélgetős partnerem, akár egyetemen, akár még középsuliban, mindig csak erre voltam jó, nem is értem, hogy ők miért szűntek meg, és miért nem voltak kiváncsiak rám, hisz csak a saját bajukkal foglalkoztak, az én érzéseimre, bajaimról nem érdeklődtek, pedig jó kapcsolatok voltak, suliban egész nap együtt lógtunk, de sulin kívűl sose mentünk el sehova.

2019. febr. 11. 23:47
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!