Ha öngyilkos lennék, akkor azzal saját magamon kívül senkinek sem ártanék, ugye?

Kérlek, olvasd végig!

Azt nem mondanám, hogy minden ember képvisel bizonyos értékeket. (Vannak, akiket kívül helyeznék minden társadalmon, mert csak ártani tudnak.)

De az biztos, hogy minden ember számára vannak olyan dolgok a létben, melyben megláthatja, megtalálhatja a szépséget, az örömöt. Ezek keresése már önmagában is érték, megtalálásuk pedig igazi boldogság.

Mivel mindig lesz olyan dolog, mi lelkünket simogathatja, megszépítheti, ezért én a magam részéről nem ismerek bocsánatot a lelki gondok elől való menekülés okaként elkövetett öngyilkosságra.

(Azt hiszem, más a helyzet, ha olyan gyógyíthatatlan betegségben szenved az illető, ami fájdalommal jár és/vagy másokra terhet ró, ez azonban sem jogilag, sem erkölcsileg nem rendezett kérdés.)

Éppen 4 éve, hogy a legjobb barátom öngyilkos lett. Közel 30 éven át voltunk szinte testvérek. Gyakran álmodok azóta is vele, néha pedig nem bírok a könnyeimmel sem.

Ő okozott másoknak fájdalmat tettével. Nem sok embernek, de azoknak annál mélyebb sebet ejtett a szívén, a lelkén. Soha be nem gyógyuló sebeket.

Ne tedd!

Keresd azokat a dolgokat, melyek örömöt okoznak. Lásd meg a szépet, hiszen mindenütt ott van.

Szeresd és becsüld meg önmagad! Legyél önző annyira, hogy nem fosztod meg magad a rád váró örömöktől!

Kérj segítséget, ha gondod van! Ne szégyelj a barátaidhoz fordulni, hidd el, segíteni fognak!

És végül: gondolj arra, hányan vannak, akik élni szeretnének, de nem lehet. Ők vajon mit gondolnak az öngyilkosságról?

Becsüld meg, hogy élhetsz, és élj a lehetőséggel!

Ez nem video-játék! Itt nincs még két életed! Ez az egyetlen életed van, amiben írtál ide, és amiben ezt olvasod most.

Ne pazarold el!

Élj!

És a temetési költségeket ki fogja fizetni szerinted? Annak még anyagilag is ártasz. Nem kevés azért az sem. A többiek mindent leírtak, az öngyilok baromság.

Erre rá is jössz azonnal miután meg tetted. Ott leszel majd a túlvilágon és azon gondolkozol hogy bas*sza meg nem sikerült. (Mert nincs olyan halál ami után nincs semmi). És hogy mi a fenéért is csináltad hiszen az a küldetésed hogy megoldást találj ebben az életben az adott problémádra. Kezdheted majd az egészet elölről. Kezdheted a születéssel, az ovival, az iskolával, stb. Szopás a suli, sokkal több mindent kérnek számon már a mai gyerekeknél mint pl az én koromban, én nem akarok meghalni sosem, nem akarok visszakerülni az iskolapadba... Aztán elérkezel majd ugyan oda ahol most vagy, csak elb*asztál egy csomó időt feleslegesen. Az is lehet hogy ez már a sokadik életed ugyan azzal a problémával. Ezt csak te tudhatod.

Kedves Kérdező!

Mivel a kérdésed nem fejtetted ki bővebben, csak a kategóriás besorolásból sejteni, hogy van kiért aggódnod (és ez jó), habár magányosnak és egyedül érzed magad.

Az is bizakodásra ad okot, hogy egyáltalán feltetted ezt a kérdést! Bizony van FÉNY az alagút végén, de csak azoknak,akik teljesítették földi küldetésüket és akiknek elérkezett az idő, hogy visszatérjenek a Fénybe, ahonnan jöttünk!

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ez a Föld nevű bolygó milliárdnyi hallhatatlan lélek csodálatos tanuló bolygója, ahová tapasztalni érkezünk, hogy megéléseink által egy magasabb és mélyebb tudás birtokában, újra és újra leszületve fejlődhessünk!

Ennek tükrében, jó ha tudod, hogy a kérdésedre az egyenes és kissé furának tűnő válasz:

DE BIZONY IGEN! Bár főként MAGADNAK ártasz, ez viszont kihat az összes olyan kapcsolatodra, történésre, aminek be kellett volna következnie!

Ugyanis az egyik legsúlyosabb hiba, amit földi életedben elkövethetsz, az az öngyilkosság!

Súlyos karmikus következményei vannak! Úgy is fogalmazhatnék, hogy az az alapos terv, amit leszületésed és testet öltésed előtt sokakkal karmikus szerződések útján kötöttél, megsemmisül és kivitelezhetetlenné válik! Ergo az univerzum kénytelen újratervezni, amit azzal "díjaznak", hogy egy sokkal-sokkal nehezebb pályán kell majd újra kezdened...mert szabad akaratodból TE döntöttél így!(Persze akkor is visszaküldhetnek a startvonalhoz, hogy ha nem a választott utadat járod, de a 0-ról talán kevésbé fájdalmas újrakezdeni, mint az alagsor -20-dik szintjéről!!!)

Arról már nem is beszélve, hogy TE egyedi, megismételhetetlen és roppant értékes szellemlény vagy - még ha most nem is így érzékeled-, aki önként választotta a földi létet, földi testben!

Biztos vagyok benne, hogy történt már jó is veled ebben az életben! MENJ KI a 4 fal közül A TERMÉSZETBE és kuporodj le egy szép fa tövébe (sőt bátran át is ölelheted) csukd be a szemed, ürítsd ki az elméd és EMLÉKEZZ! Gondolj valami szépre, felemelőre!!! Csak hinned kell magadban és abban, hogy nem véletlenül vagy itt!!!

Mond ki hangosan: SEGÍTS ÉG!

A szeretet és a hit segít!

Remélem a szíved érti, amit mondani próbálok neked!

Írj bátran, ha kérdésed van!

Áldással, fénnyel és örök életSZERelemmel! A

Azt még szeretném elmondani neked, hogy én sem gondolkodtam mindig így! Sőt, egyszer egyetemista koromban még nekem is megfordult a fejemben efféle gondolat...pedig jól szituált, vallásos és szerető családom volt, (VAN, hála az égnek) csak éppen akkor és ott úgy jöttek össze a dolgok...reménytelennek tűnt, hogy valaha is igazán boldog lehessek!

Emlékszem, még fel is mentem a kolesz tetőre...és ott, ahogy lenéztem a mélybe, valami megmagyarázhatatlan és ijesztő üresség fogott el. Elkezdtek záporozni a könnyeim és az "esőfüggöny" mögül madárcsicsergést hallottam a mellettünk lévő erdőből...

Teleszívtam a tüdőmet a friss levegővel és hagytam, hogy a szél kifújjon belőlem minden rosszat...Az életet választottam!!!

"Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben."

Móricz Zsigmond

Figyelj!

Én nem vagyok istenhívő..

Szerintem a menyország és pokol az nem létező dolog!

Próbáld magad összeszedni szurkolok neked!

Poszitív energia!