Ti is szoktátok azt érezni, hogy senkinek sem vagytok fontosak?
Tinikorom óta nem éreztem ezt, és nem tudom, hogy normális vagy sem.
Nemrég szakítottunk a párommal több év után, ami meglepő, de egyáltalán nem viselt meg.
Ami miatt ma így érzem magam, az a családom. A húgomért mindent megtesznek, én eszükbe sem jutok. Én oldjak meg mindent egyedül. Ez teljesen szokásos, nem szokott érdekelni, de ma eléggé fájt.
És azóta érzem ezt, hogy legszívesebben eltűnnék egy időre, úgyse vagyok fontos senkinek. Nem szoktam szomorú lenni, nem tudom hova tenni ezt most.
Elég szar. Ez így nem jó. Nem tartom magam egy mindennap életvidám embernek, de azért ilyen depis sem szoktam lenni :(
Lassan tényleg lelépek :(
válasza:Minden nap ezt érzem. Hétvégék is olyan üresek.
Ugyanez volt amikor kórházba kerültem: nem volt érdeklődés. Szerintem ez az a dolog, ami az élethez pozitívan hozzáálló, jókedvű embereket is megviselné: az emberek nem igazán szokták elfelejteni, hogy "bezzeg amikor kórházban voltam nem volt érdeklődés hogylétem felől".
válasza: válasza:Szintén zenész.
A legszrabb pedig utólag rádöbbenni, hogy mikor azt is hittem, fontos vagyok, kiderült hogy mégsem. (Visszanézve az egész eddigi életemet, yep, sose voltam fontos igazán senkinek, még gyereknek se.)
Hinni/bízni a legrosszabb, megsokszorozza a csalódás mértékét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!