Ha nem foglalkozom vele hogy magányos vagyok, lehetséges hogy lesz egy barátnőm?

Nem szükségszerűen... nagyon sokat számít ,hogy hogy éled a mindennapjaidat, milyen környezetben mozogsz, hány barátod van, suliba jársz vagy hol dolgozol... jóképű vagy-e,

egy netes társkeresőn nagyon gyorsan szembesül az ember azzal hogy hány embernek kell és hánynak nem... próbáld ki

A személyiségen is rengeteg múllik. Ha alapvetően szeretnek téged a rokonaid, barátaid és örömet leled abban, amit csinálsz és nem vagy egy bányarém, akkor idő kérdése, hogy rádtaláljon a nagy Ő.

"Lehet hogy így előbb lesz barátnőm mintha csajoznék?"

A csajozás, meg az, hogy görcsösen rágod magad a magányodon, két különböző dolog. Ha nem ismerkedsz, szinte biztos, hogy nem lesz csajod, de ráfeszülne, azt tényleg nem szabad.

Ha jóképű vagy hosszútávon nyert ügyed van, hisz a személyiségeden könnyebb változtatni, mint a kinézeteden. Ezt viszont vedd komolyan és olvass olyan témájú pszichológia, szociológia könyveket, hogy hogyan vállj megnyerő, humoros, jókedélyű, intellektuális, jól szocializált pasivá...

Ne aggódj, enélkül is lesz barátnőd szerintem, de nyílván nem mindegy milyen kategória áll majd veled szóba mondjuk 5 vagy 10 év után.

Én 24 évesen csúnya, buta pasi voltam a szocializáltságom megrekedt egy 6 éves enyhén értelmi fogyatékos gyerek szintjén. Utánnanéztem mindennek , 10 évig konditerembe jártam bulizni jártam (egyedül) és 4-5 évet még sikerült "behoznom". Rájöttem a saját hibáimra.

Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy egy igazán jó nőt meghódítsak. Ráadásul még proli is vagyok és sokszor bunkó is, (nemcsak gyerekes)