Miért érzem ezt? Kezdek megbolondulni? 18/L

Őrültnek azért nem neveznélek, de valamit kezdened kellene ezzel, mert egy idő után tényleg beleőrülhetsz.

Nem vagyok híve annak, hogy ezen az oldalon mindig mindenkit pszichológushoz zavarnak a legapróbb lelki bajok miatt is, de ezek alapján úgy érzem, hogy neked tényleg érdemes lenne meglátogatnod egyet. Talán rá tudna világítani, hogy honnan erednek ezek a gondolataid, és mit kell tenned értük, hogy elmúljanak.

Szerintem is érdemes lenne pszcihológushoz menned.

Nekem hasonló vagy még keményebb problémáim voltak, majd elmentem orvoshoz (amit senki nem ajánlott csak az anyám, mert mindenki szerint csak ártottak volna) és már sokkal jobban vagyok lelkileg 2 gyógyszert szedek napi egyszer és ennyi.

A magány meg szerintem emberi érzés, én is magányosnak érzem magam nagyon sokszor. 26f

Alapból az szerintem remek, hogy át tudsz érezni más véleményeket, bele tudsz helyezkedni más perspektívákba. De ez nem azt jelenti, hogy az egész világ a te „kivetülésed”, inkább azt, hogy része vagy a világnak. És igen, valójában mind egyedül vagyunk, ugyanakkor mind részei vagyunk az életnek nevezett nagy valaminek.

Hogy van-e jelentősége annak, amit teszel, megint csak szubjektív ügy, mindenkinek magának kell megtalálnia rá a választ.

Persze a fentiek csak az én véleményemet tükrözik, és simán lehet, hogy nincs igazam, mert az egész világ csak az én kivetülésem. :)

Az élet nagy kérdéseire nincsenek egyértelmű válaszai senkinek, az, hogy gondolkodsz rajta, remek dolog. A probléma ott kezdődik, ha ez zavar a mindennapi életedben, ha emiatt nem tudsz mással foglalkozni, ha a félelmeid gátolnak a cselekvésben.

Ha tényleg képes vagy egyszerű szituációkban is meglátni a különféle nézőpontokat, az nagyon jó lehet arra, hogy mindig a számodra legpozitívabbat válaszd a sokféle értelmezés közül. Így leküzdhetnéd a paráidat is.

Igazándiból én is nagyon tudok ezzel a magánnyal azonosulni. Mindig egyedül voltam és csak néha-néha volt társaságom akár csak rövidebb ideig is. Már kezdetem beletörődni és igaziból már annyira nem is szenvedek ettől (mint írtad ez a saját magad hitegetése nálam is jelen van) de már beletörődtem. De, hogy őszinte legyek örülnék ha már vége lenne ennek az egésznek és normális szociális életet élhetnék csak ez nem megy egyik napról a másikra meg nem is annyira rajtam múlik ez a társaság dolog...

19/F