Szerelmes belem a kollegam?

Neked kell eldönteni, hogy mit akarsz. Ésszel, nem szívvel. Valószínűleg eléggé gyakori, hogy hosszabb ideje házasságban élő embereket valami meglegyint, a változatosság szele, ami feloldja az unalmat.

Mit jelent neked a házasságod, a férjed? Van-e gyerek? Szereted a férjedet, vele képzeled el hosszú távon?

Rá kéne jönni arra is, hogy mit akar tőled ez a pasi. Ő független vagy házas? De ha rólad tudja, hogy asszony vagy, akkor mindenesetre nem etikus a közeledése. Kalandot akar, szeretőt, vagy hosszú távú együttélést? Ezt persze nem tudhatod, legfeljebb az őt régebben ismerő többi kolléga: nincs-e olyan híre, hogy szoknyabolond? Meghódít, majd eldob.

Ha a házasságod van annyira jó, hogy nem akarod felrúgni, akkor nem érdemes ilyen munkahelyi légyottokba belemenni. Mellesleg az se kellemes, ha pletykálnak az emberről a munkatársai; ha a férjed fülébe jut, akkor meg aztán végképp.

Ha nem akarsz vele kezdeni, mert nem érdemes, viszont veszélyes, akkor kerüld a találkozást, kerüld a szemkontaktust, kerüld a fizikai közelséget, az arckifejezésed legyen hűvös. Ebből értenie kéne. Ha nem ért, akkor kerek perec szóban is meg lehet neki mondani, hogy legyen szíves ne legyeskedjen körülötted, mert házasságban élsz. Az, hogy ő erre megharagszik, nem szempont. Sőt, inkább negatívum, mert az irányítása alá akar vonni.

Írd fel a bajokat: 1. Nincs figyelmesség. 2. Van unalom. 3. Te gyereket akarsz, ő nem. (Jó isten! Van még itt kérdésed?). Ezek mennyire változtathatók?

Írd fel az előnyöket! Ezek mennyire maradandók? Ez több mint a másik? Ha igen, maradhatsz. Ha nem, akkor menni kell!

A 3. kommented elején már fogalmazgattam magamban, hogy menjetek párterápiára, de ahogy tovább olvastam, és különösen a 4.-nél rájöttem, hogy nem! A biztosítékot az verte ki nálam, hogy ő nem akar gyereket, jól vagytok így kettesben alapon, te meg igen. Senkinek nincs joga meghatározni, hogy neked legyen-e gyereked vagy sem. Ha te akarsz gyereket (és mért ne akarnál), akkor kifejezetten TILOS! ezt a vágyadat beáldozni egy másik embernek, aki viszont nem akar! Nem veheted el önmagad elől az anyaság lehetőségét egy életre azért, mert akivel megesküdtél, nem akar. Mint ahogy természetesen nem is kényszeríthetsz rá senkit, hogy apa legyen, ha ő nem akar. (Mellesleg erről házasságkötés előtt kellett volna egyeztetni, ez abszolút alapkérdés!). Tehát ez önmagában kifejezetten alapos ok arra, hogy szétmenjetek! 25 éves vagy, fiatal, ha még egyáltalán nem lettél volna férjnél, akkor se lennél elkésve még jópár évig. Ugyanolyan esélyekkel indulsz a társkeresésben, mint hajadonon. 19 évesen elsietted a házasságot, beleszaladtál akkor, amikor még gyerek voltál. Egyáltalán miért került sor a házasságkötésre? EGyüttjáráskor még egészen más ember volt?

A másik ugyanilyen nyomós ok, hogy te kifejezetten boldogtalan vagy (ne várd meg, amíg még depressziósabb leszel!), a férjed téged nem becsül, nem vagy számára szempont, nincs közös életetek. Az, hogy gúnyt űzzön belőled úgy, hogy te nem értékeled humorként azt, ami őt szórakoztatja, nem elfogadható. Az ígérgetés nulla, az csak lerázás. Aki komolyan gondolja, az nem ígér, hanem cselekedett, már, múlt időben.

Úgyhogy nincs, ami mellette tartson; amíg nincs gyerek, nincs nyomós ok egy szenvedésteli házasság fenntartására. Talán nem véletlen, hogy épp most feltűnt neked a kollégád flörtölése.

Ne várjál egy kicsit, ne húzd az időt, ne szalassz el esetleg pont azalatt beköszöntő lehetőségeket: nem lesz jobb! Őszintén: mitől lenne? A valóság az az, ami most van. Nem az, ami a lila köd alatt volt.

Mellesleg minőségi szex van köztetek? Mert én simán el tudom képzelni, hogy rajtad kívül más nő is van az életében. A szex ugyanis egy intim dolog, olyannal csinálja normál esetben az ember, akit szeret. Téged pedig a férjed nem szeret.