A munka olyan mint az iskola-pont?

Hát, ha én most felállok és elmegyek haza csak úgy mert unom magam - vagy a főnököm és a kollégáim székére puki párnát teszek vagy kikapcsolom a gépet és nem dolgozok, nem édesanyámat hívják fel és nem intőt kapok; hanem akár repülhetek is.

Az egyetemen már mindenki magára számíthat, nem olyan mint a gimi, de nem is olyan mint a munka, így talán az egyetemre mondanám rszben, hogy hasonlít.

De azért egy gimi és egy munkahely között a különbség ég és föld.

A munkahely olyan, mint az iskola, mentalitásban.

A munka maga nem. A munka maga lehet a szórakozás is, ha szereted csinálni, és meg is van rá a lehetőséged, hogy úgy csináld, ahogyan te szeretnéd. (Ez utóbbit ki kell harcolni, a lehetőségét meg kell teremteni.)

Már egy dologban nagy a különbség.

Ha iskolában elszúrsz valamit vagy rossz fát teszela tűzre, a szüleidet értesítik, ha valami gond van, akkor is, szintén abban az esetben, ha csak egy fontosabb közleményt adnának hírül.

A szüleid ezt vérkomolyan veszik vagy nem, de a lényeg, hogy ott az alapján kell teljesíteni, hogy mi otthon és a tanároknál mi az elvárás.

---

Ugyanúgy, ha bajod van, akkor legtöbbször a szülők azok, akik elintézik Neked, segítenek Neked, bemennek, beszélnek a tanárral, igazgatóval, stb.

---

Na már most, egy munkahelyen MINDEN Neked lesz kikommunikálva. Ha Te nem teljesítesz jól és már többször figyelmeztettek, de nem fejlődsz, nem a szüleidet hívják, hanem Téged be egy irodába, hogy akkor ciao.

Ha valaki nem szimpi, mert keresztbe tesz Neked, nem mennek be a szüleid, minden konfliktust Neked kell kezelni.