Volt veletek olyan, hogy egy munkahely elvette az életkedvetek? Felmondás után meg a régiek lettetek?

Angliában voltam takarító férfi létemre nagyon nyomasztó helyzet volt. Ja meg éjszakai munka sem nekem való. Tavaly nyárra szó szerint nem emlékszem, mert zombi voltam de tényleg élet és halal között. Amikor vége lett mintha egy tonnát szedtek volna le a vállamról, szinte szárnyaltam.

De ez van kellett a pénz 💵

Én vezető beosztásban dolgozom és nálam is jelen van a probléma. Abszolút időszakosan. Most éppen elég erős "lent" hullámom van néhány hónapja, amiből jelenleg nem érzem, hogy kikeverednék cégen belül, így elképzelhető, hogy a megoldás a váltás lesz. Csak azért nem kezdtem el még sürgősen másik állást keresni, mert a párommal babát szeretnénk és nem biztos, hogy ez lenne most a jó megoldás. Beleugrani az újba, ismeretlenbe, beilleszkedni, betanulni, belerázódni. Mire eljutok idáig, mehetek szülni. :) Szóval összeszorítom a fogaimat és csinálom, amennyire muszáj.

Ami segít, az az hogy ténylegesen beveszem a lesz*rom tablettát és miután kibeszéltem itthon a napi agymenéseket, leteszem a táskát és elengedem a tőlem független dolgokat. Igenis kell, hogy foglalkozzon magával az ember akár hobbi, akár továbbképzés, akár pihenés formájában, de ő legyen ő és ne csak egy leszívott robot. Az elején nehéz volt megtalálni az egyensúlyt a munka és saját magam között. Ma már megy, de ettől még az ember eltudja veszíteni a motivációját, ami arra sarkallja, hogy küzdjön és menjen tovább előre.