Kacagta, hogy sirok?

A kacagás és a mosolygás még véletlen sem ugyanaz, ezt neked is illene tudni!

Másrészt sok ember kínos helyzetekben mosolyog (a kínos mosolygás ismert kifejezés), ez egyáltalán nem jelent nevetést, de föleg nem kinevetést!

Lehet nem tudta hogy reagáljon.

Én nem vagyok egy érzelmes ember, nálunk nem szokás egymás előtt sírni a családban, nem szoktuk kimutatni az érzelmeinket annyira. Ölelkezni se szoktunk, stb.

Ilyen helyzetben, ha valaki elkezd sírni előttem én se nagyon tudok mit reagálni.

Vagy egy ilyen mosoly szerű fejet vágok be vagy ha nagyon sír az illető akkor nem nézek oda, keresem a menekvést a helyzetből.

Már megtanultam nagy nehezen irányítani, de a mai napig van olyan, ha valaki halálhírrel fordul hozzám és látom sírás közeli állapotban, annyira összezavarodok, hogy mosolyba akar rándulni az arcom, miközben ami belül kavarog, annak semmi köze az arcomra vetülő érzésektől.

Szerintem a főnököd is ebbe esett. Nem valódi mosoly volt, hanem irtózatosan zavarban volt, nem tudta hogy kellene reagálnia. Ne ítélj ez alapján, ez neki is lehetett olyan szitu, amiben még sose volt része.

Még egy dolog: kis kamasz voltam, mikor megtudtam a nagymamám halálát. Első reakcióm az volt, hogy hangosan elkezdtem röhögni és én se értettem az okát. De miközben gyötört a röhögés, nagyon szégyelltem magam. Aztán ez két három perc múlva átcsapott keserves zokogásba. Ennyire meg tud hülyülni az ember elméje.

Kötve hiszem, hogy a főnököd is szándékosan mosolygott, vagy hogy kinevetett volna. Lehet az is, hogy biztatónak akart tűnni, csak mondjuk béna az ilyesmi kifejezésében.

Nem ismerjük. Nem tudunk róla valós véleményt alkotni. Ötletet tudunk adni különböző nézőpontokat, de csak te tudod, mi és hogy volt és milyen ez az ember.

Hallottam már olyan esetről is, ahol a főnök annyit mondott erre a hírre, hogy "És? Ugye azért holnap bejössz dolgozni?"

Te tudod milyen a jelleme a főnöknek, de nem biztos, hogy szándékosan mosolygott, csak kínosan érezte magát, mert sírsz és nem tudta hirtelen erre mit reagáljon.

Egyébként őszinte részvétem! Kitartást!