Boldog lehet az a főnök, aki az emberektől szeret megválni, de utazgatással tölti el a szabadidejét?

Igen is meg nem is.

Erre csak ő tudja a választ leginkább.

Lehet boldog. Ha neki az utazás örömet okoz, az emberek kirúgását pedig szükségszerű rossznak fogja fel, akkor minden további nélkül lehet boldog ebben a helyzetben.

De van egy gyanúm, hogy ez a képzelt vagy valós főnök leginkább attól boldog, ha már fél 10-re benyakalja azt az üveg vörösbort, amit valamelyik alkalmazottal hozat a kisbótbú', majd sorban kirúgja az alapítványi iskola összes még meglévő dolgozóját, délután pedig csak úgy, kedvtelésből ordítozik velük, tudva, hogy másnap úgyis bemennek dolgozni remegve, mint a hugyos kutya, mert jajj, hát hová mennénk dógozni, hát háromszáz kilóméteren belül nincsen más munkahely, csak a retekgyár 80 műszakban meg a közmunka.

7: Vörösbort? Szerintem inkább valami töményet. Hiszen rendszerint esik-kel, négykézláb mászik a diákok előtt, rendezvényeken kishíján leesik a pódiumról, osztálykirándulásokon az árokba zúg, meg ilyenek. :O

A kedvencem az, amikor olyan részeg volt, hogy nem mert felindulni a lépcsőn, és így az óráját, ami eredetileg a harmadikon lett volna tartva, le kellett hozni a földszintre. Vajon milyen lehetett az az óra? :O :)

Ez a kettő hogy függ össze egymással?

A szabadidő az az ő dolga, az, hogy megválni valakitől, az meg munkahelyi téma, aminek lehet, hogy van oka, lehet, hogy nincs. Erről pedig a leírtak alapján nincs infó...