Miért van az, hogy az ember főnökként azt érzi, hogy az emberektől nem lehet tanulni semmit?

Azt gondolom, hogy szélsőségekben gondolkozol.

Egyik hozzáállás sem helyes maradéktalanul. Egyáltalán nem biztos, hogy aki az életedben feltűnik, annak bármi különös jelentősége lenne (lehet, de nem szükségszerű); de azt is butaság gondolni, hogy egy ember megismerésével nem nő valamilyen ismeretanyagunk. Ismeret alatt pedig nem csak a szakvizsga lexikális anyagát kell érteni. ;) Nem ritka az sem, hogy egy-egy beszégletés, egy-egy sztorizgatás alkalmával megemlítődnek olyan információk, amiket még akár a munkában is felhasználhat az ember. De már az is az ismeretek bővülését jelenti, ha rálátást nyersz mások életére, "világára".

... bár szerintem egy valamire való főnöknek ezzel messzemenően tisztában kéne lenni.

Ez egy tévképzet eredménye vagy a vak hité..

"Én már mindent tudok". Ez megy a fogéknyság, a befogadóképesség rovására. Szerintem de csak egy bolond vagyok :)