Miért bánnak így diákokkal/gyakornokokkal munkahelyen?

Üdv a munka világában, a munka az egyetlen olyan tevékenység amit "kötelező" olyanokkal együtt elvégezni akikre az utcán rá sem néz a másik.

Ilyen dolgok ugyanúgy vannak betanított és szakmai melóknál is, szerinted egy Győri Audinál mi megy? vagy egy Boschnál?

Mindenki azt hiszi hogy egy diploma mellé jár az erkölcs, empátia, illem, és még egy rahedli gesztus.

Még pályakezdő voltam egy helyen, nem sokat néztek ki belőlem ahogy én láttam "lusta volt tanulni, ide jutott" amikor pedig kérdeztek, jobban elmondtam a dolgokat mint az aki 30 éves koráig tanult.

Engem sosem csesztek le, szerintem azért, mert nem viselkedtem alacsonyabbrendűként. Sőt, a legtöbb helyre úgy mentem oda, hogy egyáltalán nincs szükségem arra az állásra és bármikor otthagyhatom őket anélkül, hogy bármi retorzióra számíthatnék. A diákszövetkezet alkalmazottja vagyok, nem az adott cégé. Azokat a szabályokat vagyok köteles követni, amelyek az általuk megfogalmazott szerződésbe lettek foglalva. Tehát ha 24 órán belül van munkám, azt el kell végeznem, egyébként meg otthagyhatom a helyet. Illetve, kötetlen a munkaidőm, ha szerdán adott egy számonkérésem (vagy "adott egy számonkérésem") az egyetemen, hétfőn benyöghetem, hogy kedden nem jövök. A korábbi munkahelyemre IT asszisztensként jelentkeztem. Az egyik kollégám megkért, hogy főzzek neki kávét. Amúgy jófej fickó volt, de hajlamos volt lekezelni. Elsőnek közöltem vele, hogy most épp a webshoppal szarakodok, amit nem szeretnék félbehagyni, szóval kis türelmet kérek. Utána megcsináltam neki. Másnap illedelmesen megkértem, hogy készítene-e nekünk, ha esetleg ő is inna velem. Eléggé ledöbbent, hogy vissza merem kérni, de megtette. A mostani helyemen is hasonló poziban vagyok (helpdesk elsősorban), itt hajlamosak rám nyomni azt a munkát, amit lusták megcsinálni vagy nem elég izgalmas. Menjek patront cserélni én a nyomtatóban, menjek le xy-hoz aktiválni a zx program licenszét, stb. A legtöbb dolgot megtanítottam inkább az alkalmazottaknak, akik segítséget kértek tőlem, illetve ha egyik nap úgy éreztem, hogy sokat csicskáztatnak, másnap vagy harmadnap nem mentem az egyetemre hivatkozva. Ha leszólták a munkámat, megkértem őket, hogy legközelebb pontosabb instrukciókat adjanak, hogy megértsem a feladatot, mert sok dolgot most csinálok először és másak az elképzeléseim róla. Egyébként szívesen piszmogok feladatokkal, nekem belefér az időmbe, órabéres vagyok. Sokat jelentett az is, hogy tudták, hogy fejlesztő akarok lenni, azzal is foglalkozom a holtidőben a munkahelyen, láttak tőlem magasabb szintű feladatokra is jó megoldásokat, így egyre kevesebbszer kaptam meg a gondnok meg a futár szerepét. Nagyon sokan leléptek a cégtől, ezért méginkább kapaszkodtak belém, ajánlottak teljes munkaidős állást is magasabb bérrel, "amennyiben passzívon lennék és érdekelne". Az újabb tagokat én tanítottam be, egyre több dologba vonnak be, mint kollégát és nem mint csicskát.

Én azt tanácsolom, hogy ne konfrontálódj, ne lázadj, de azért állj ki magadért. Intelligensen mutasd meg, hogy hol vannak a határaid és mire vagy képes és ők is többet fognak belőled kinézni. Az ilyen szakmaiatlan, leltározós, hostesses meg hasonló szakmákat meg hagyd meg másoknak, ott tényleg alja emberek, alja stílusban viselkednek ahhoz képest nem elég pénzért.

Mindenhol ez a diákok/gyakornokok sorsa már hosszú idők óta. Majd ti is ilyenek vagy hasonlóak lesztek a diákokkal, mikor már munkás szemszögből látjátok őket :D

Amúgy az iskolaszövetkezeteknél (legalábbis a Meló-diáknál) már nem mondhatod le 1-2 nappal előtte.

"Nem tudom, hogy csak én illetve ismerőseim java része van ilyen helyzetben, de nagyon gyakran érzem azt, hogy mindig mi vagyunk a gyenge láncszem.

Én jelenleg is gyakornokként dolgozom egy vállalatnál. Elégedettek a munkámmal, dolgozom mint a kisangyal, mégsem érzem sosem, hogy be lennék fogadva, vagy jön valaki aki kiszúr magának és olyasmi miatt is szól, aminek sok köze nincs a munkavégzésemhez, mégis belémköt gondolván, hogy na én úgysem tudnék szembemenni mert csak egy naiv, buta kis diák vagyok.. Nekem ez borzalmasan tud esni. Olyan mintha néha hülyére vennének és nem egy barátomtól hallottam vissza hasonlókat."

Ez elsősorban ott jellemző, ahol a vállalatikultúra fos és a gyarkornokra szükséges rossszként, olcsó munkaerőként tekintenek leginkább. Jellemzően azok kötekednek a gyakornokkal, akik kb. semmit nem értek el a karrierjükben, megkeseredett emberek. A vállalati tápláléklánc alján levő emberek. Egy vezető beosztásban (nem az osztályvezető, team leader, line-manager) levő ember nem fog idáig süllyedni hogy a gyakornokkal szemétkedjen.

Ugyanakkor ezek az emberek jellemzően irigyek a gyakornokra, mert a gyakornok megteheti, hogy "elmegy máshova" és jobbít azt életén korából és családi állapotából adódóan. Szemben azokkal a kolégákkal akik semmit nem értek el, családot kell eltartaniuk és elkeseredettek.