Pszichológusok hogy bírják, hogy egész nap mások traumatikus élményeit hallgatják?

Szerintem az egyetemen is tanítják nekik, hogy ezt hogyan kell magánéleti szinten kezelni.

Emlékszem, én egy ideig kityaterápiát kaptam, és sose akartam felébreszteni a kutyust. Majd mikor megkérdezte a pszichológusom miért, akkor azt mondtam, hogy sajnálom szegény állatot kirángatni az álmok birodalmából. Mondta, hogy néha muszáj mások érzelmeit a magunké után helyezni, és célt tartani magunk előtt. Ez nekem pl a határozottság gyakorlata volt a kutyussal. Neki lehet, hogy a célja a reális látásmód, nem pedig az átélés, és adott esetben mondjuk depresszióba zuhanás páciensek esetén.

Én nem tudnék pszichológus lenni, mert ha egy regényben bánatos az egyik szereplő, akkor én vele együtt leszek deprimált. Nemhogy még egy emberrel :) lehet ez is olyan dolog, amire születni kell (/érdemes).

Erre kíváncsi vagyok én is,mert az én esetem nem mindennapi.Ahogy figyeltem a pszichológust,hát...Mutattam neki képet,elmeséltem neki nagyjából mi is a bajom és ilyen esettel még nem találkozott,mint én. Tovább bent tartott.

Véleményem szerint őt a vallása teszi erőssé.Ha eszembe lesz,diszkréten rá kérdezek,hogy bírja és megírom.

Szerintem lélekben kell erősnek lennie annak,aki ilyen hivatást választ,mint egy mentősnek,tűzoltónak,rendőrnek,orvosnak,stb.Az első pár eset megrázó és felkavaró,utána az ember megszokja.A másik dolog,hogy ki mennyire erős lélekben.

Láttam cifra dolgokat,ahol bizony segítenem kellett,az első pár alkalom nem volt felkavaró,de betegként az utolsó(?) jó néhányat nehéz volt fel dolgoznom.

Én úgy tudom, a pszichológusoknak is van pszichológusuk, és aki segíti őket szakmailag.

A saját pszichológusomat kérdeztem egyszer és ő mondta, hogy van egy bizonyos téma, ami őt mélyen és személyesen érinti, de azt is képes kezelni. Egyrészt tanulta, másrészt ráérzett. Ő mondta nekem, hogy nyilván egy valamire való pszichológus munkájának a része, hogy érez empátiát és az alkalom letelte után is eszébe jut a klies, hiszen ő is ember, ő is kötődik valamilyen szinten azokhoz, akit vállalt. Ezt viszont megtanítják kezelni, szóval gyakorlatilag bármit mondhatok neki, nem kell attól félnem, hogy "összetöröm lelkileg".

Másrészt szerintem nagyon emberfüggő is, hogy aztán ki milyen pszichológus lesz. Nem egy rossz szakember praktizál.