Pszichológusok hogy bírják, hogy egész nap mások traumatikus élményeit hallgatják?

8.vagyok, ehhez

"Ez is egy munka és aki másként tekint rá, az nem való pszichológusnak."

fűznék szeretettel egy kommentet.

Szerintem pont a jó, akkor tudja eléggé lelkesen, tiszta, teli szívvel, teljes bedobással, másokat igazán érdeklődően meghallgatni valaki, hogyha nem munkaként tekint rá, amit csak azért csinálja, hogy "kell a pénz." Tehát szerintem ponthogy nem jó, ha munkaként csinálja, munkaként áll hozzá, akként éli meg; mert hanem pl ha mondjuk ő ebben érzi, hogy ki tud teljesedni , hogy segít másoknak, az csak mellékes, hogy pénzt is kap érte. Tehát a munka az, amit elsődlegesen pénzért csinálunk; nem azért , mert nekünk magunknak, vagy bárkinek jó; ami pedig fontos nekünk, ami pedig szívügyünk, hogy pl átsegíteni másokat a bajaikon, felkarolni őket, segíteni; az például hivatás; vagy ha másik munkakört nézünk, nem pl a pszichológust, lehet akár hobbi is. Tehát szerintem fontos az is, hogy aki pl ebben dolgozik, az ne munkaként tekintsen rá, amit "azért kell csinálni, mert kell a pénz, egyébként marhára nem érdekel, hogy mi baja a másiknak de azért meghallgatom,és mondok rá valamit"; hanem tényleg az tök jó, hogyha hivatással, szívből segít, és akkor lehet, hogy pl jobban át is érzi mások gondját,és mondjuk több motivációja van, jobban akar segíteni, lehet, hogy pl aki mondjuk hivatásból csinálja, annak sokkal több jó megoldási alternatíva jut az eszébe; mert tényleg fontos is neki, hogy segítsen a másiknak megoldani a gondját. És például ez is lehet nekik egy ilyen feltöltő erő, hogy "na , Xy-nak megint milyen jó tanácsot adtam, már mosolyogva távozott a rendelőből, pedig előtte milyen le volt sújtva."