Jogosan kiabált velem?

Mindenképpen ezt javasolnám, hogy fordulj a főnökhöz! Majd ő meghatározza, hogy kinek a döntése volt jobb. De készülj fel rá, hogy hiába is volt a te döntésed helyesebb, nem biztos, hogy a főnök is így ítéli meg. Lehet, hogy ő is hülye. :D

Csak akkor fog kiderülni, hogy jogos volt-e a kiabálása, ha a főnök kiválasztja a győztest. Ha ő nyer, akkor jogos volt.

En meg egyszer arra mentem be hogy atrendezte a doksikat(amikböl dolgoZUNK) a kollega mert neki ugy kenyelmesebb.

Es szimplan közölte csak.

A föni meg a mappákat szokta önkenyesen a gépemen aztan nem talàlok semmit.

En sem tudom ilyenkor nekem csend a nevem vagy ez mi? Es egyidösek vagyunk.

Ha ehhez megvan a jogod, hogy eltöröld a döntését, akkor nyilván te vagy a "feljebbvaló" azon a munkahelyen. Nem felettest írtam, hiszen nem biztos, hogy az vagy, de neked van ott több szavad. Ha nem így lenne, akkor nyilván ezt nem is tudtad volna megtenni vagy ha mégis, akkor ő meg eltörölte volna a te döntésedet.

Tehát mivel te vagy ott a több, az erősebb, nyugodtan szólj a főnöknek. Valószínűleg ő is téged fog pártolni, és neked ad igazat. Ha így lesz, akkor pedig mondd meg a főnöknek, hogy szóljon a kis taknyosnak, hogy ne ordítson veled.

Ha jól veszem ki nem először fordult ez elő és elszakadt nála a cérna. Azaz folyamatosak a piszkálódásaid, a kötekedésed.

Nekem is volt hozzád hasonló kollégám. Pár éve volt a nyugdíjig, már ahogy megjelentem (25 évesen) rendkívül bosszantotta, hogy magasabb az iskolai végzettségem, illetve annyit keresek, mint ő (meg tudta nézni). Ennek hangot is adott, ha valamiben nem értettünk egyet akkor mindig csak a tapasztalatra és a korra tudott hivatkozni, na meg hogy erre való tekintettel köteles lennék őt tisztelni hisz szinte egész életében itt dolgozott amikor én még meg sem születtem.

Én nem kiabáltam vele, inkább igyekeztem minimálisra csökkenteni a vele történő kommunikációt, ugyanis nem csak munka terén de bármely általános magánéleti, hétköznapi beszélgetést úgy hozott ki, hogy nekem még bőven van mit tanulni. Pl. egyszer egy másik kollégának meséltem, hogy mit főztem hétvégén, amibe a vén kolléga is becsatlakozott és kioktatott, hogy azt az ételt másképp kell elkészíteni (ahogy ő szokta), mert úgy finomabb.

Összességében a vége az lett, hogy amikor már néhány év múlva besokalltam és felmondtam, neki kellett volna átadnom a feladataimat amíg nem találnak a helyemre valakit. Akkor már rögtön jött kedveskedni, hogy ne mondjak fel mert ő nem bír ennyi munkát, illetve nyájaskodott, hogy mindent alaposan magyarázzak el neki mit hogy csinálok. Persze kiderült hogy azért tart annyira a munkámtól, mert eléggé maradiak az informatikai képességei is - megnéztem volna hogy mikor nem voltam már, hogy dolgozott pl. excelben függvényekkel. Később visszahallottam, hogy az egykori feladataim egy részét jócskán leegyszerűsítették amiből igen nagy káosz lett mert sok minden épült rájuk, de a kolléga nem bírta megcsinálni és akit később a helyemre találtak az meg már nem bírta helyrehozni a galibát.

Szóval szerintem elég cudar mentalitással bírsz te magad is, de vénségedre sem késő még változni! Ne add fel, hidd el sikerülhet!

7.

Rosszul gondolod. Ezért írtam, hogy szóljon a főnöknek! Mert ha a főnök úgy gondolja, hogy a fiatalnak van igaza, akkor jogos volt a kiabálás. De ha a kérdezőnek ad igazat, akkor nem volt jogos. Tudod, a főnöknek mindig igaza van. Akkor is, ha nincs.

Tehát a főnöknek kell döntenie. Ezért az a leghelyesebb, ha elmondja neki a történteket.

Azért az már jelent valamit, hogy eltörölte a fiatal kolléga döntését. Ilyet nem mer olyasvalaki megcsinálni, aki tudja, hogy később megütheti emiatt a bokáját.

Ha az a fiatal annyira biztos lett volna abban, hogy helyes amit csinált, akkor nem engedte volna, hogy eltöröljék a döntését. Ment volna reklamálni a főnökhöz. Vagy ugyanúgy eltörölte volna a kérdező döntését. Nem tette. Miért nem? Mert neki nem volt joga ehhez. A kérdezőnek meg igen.