POV: A barátaid kiközösítenek, de pár év múlva komoly sikereket érsz el a szakmádban, és olyan helyzetbe kerülsz, hogy az egyik volt barátod hozzád jön állásinterjúra. Te mit tennél?

Elképzelt szituáció: A tinikori barátaiddal egy szakközépbe mész tanulni, ugyanarra a szakra. Több olyan dolog történik veled, amire ők halálosan féltékenyek. Neked nagyon jól megy az a szak, de a barátaidnak nem, és nem is veszik komolyan a tanulást. Hamarosan elkezded annak a jeleit észrevenni, hogy megváltozott a viselkedésük veled, majd kiközösítenek. Te nagyon sok energiát fektetsz a tanulásba, osztályelső leszel. A barátaid már elviselhetetlenül sokat bántanak, ezért megszakítod velük a kapcsolatot. Nagyon nehéz velük ez után egy osztályba járni, folyamatosan megkeserítik az életed, durva dolgokat pletykálnak rólad, de te nem törődsz már velük. Miután elvégezted az iskolát, a szakiránynak megfelelően elmész főiskolára, majd sikeres pályát futsz be. Pár év múlva már vezető pozícióban vagy egy cégnél jó fizetéssel, és alkalmazottat kerestek technikusi pozícióba. A volt középiskolás barátaid nem tudják, hogy ott dolgozol, és az egyikük jelentkezik a meghirdetett pozícióra. Mit teszel? Behívod egyáltalán állásinterjúra? Ha igen, adsz neki esélyt? Hogyan reagálod le?