Mi a helyes viselkedésmód a főnökkel?

mivel főnök-beosztott viszony van, így alapból nem lehettek egyenrangú felek.

Az első válasz beküldőjeként szeretnék még egy gondolatot hozzáfűzni a reakciókhoz: Ahhoz, hogy bármilyen organizmus működőképességét fenn lehessen tartani, szükséges egy meghatározott rend, amelynek mentén hasznosan funkcionálhat az adott szerveződés. Ez az élő szervezettől kezdve a legutolsó kétszemélyes projektekig igaz. Ezt az élet számos, minket nem érintő területén természetesként fogadjuk el tudat alatt, - igazán zavaróvá csak akkor válik, ha egy ilyen kapcsolat negatív vonatkozású érintettjévé válunk és ennek tudatára ébredünk. Bármilyen értéket teremtő tevékenységbe kezd egy ember CSOPORT, kell, hogy irányítsa valaki az adott tevékenységsorozatot, - melynek mentén szükséges, hogy legyen egy hierarchikus rendeződés, különben káoszba fullad az egész tevékenység egészen addig bezárólag, hogy végső megoldásként le kell húzni a rolót és szélnek kell ereszteni a sikertelen projektben addig résztvevőket. A probléma abból szokott kerekedni, ha az együttműködésnek csak az egyik oldalán többnek képzeli magát valaki, mint amennyi hasznos szerepe lehet A CÉL elérésében. Ez általában úgy csapódik le, hogy többnyire pszichésen alkalmatlan ember kezébe kerül valahol a hatalom, aki szívbaj nélkül megteszi, hogy az életnek bármely területén őt érő negatív hatásokat a beosztottjain torolja meg. Természetesen vannak munkavállalói oldalon is olyan emberek szép számmal, akik tudatosan megpróbálnak "erényt kovácsolni" olyan dolgokból, amely valójában nem érdem, ill. kirívó teljesítmény, de ezek az emberek azért megpróbálják eladni a hétköznapit "különlegesként" - és ELVÁRJÁK ezért cserébe a soron kívüli "vállveregetést". Aztán amikor lejön, hogy erre nem mozdul a főnök, akkor jön a műbalhé, - sértődött hangulatkeltésbe, szarkeverésbe megy át a nem éppen áldásos munkahelyi tevékenység. Ilyen is van! Száz szónak is egy a vége: Azok a munkahelyi közösségek a leghatékonyabbak, ahol összecsiszolódik a munkacsoport összes tagjának a tevékenysége. Ezekben a csoportokban mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata, mettől meddig terjed az ki, mely műveletre mennyi idő áll rendelkezésre, nem egymást figyelik gyanakodva naphosszat, hanem a saját munkájuk elvégzésére koncentrálnak a mind munkavállalók, mind a munkáltatói oldal képviselői. Ezek a csoportok rugalmasak, mindenki tudja, hogy a tevékenységük mely része munka, s mely része magánélet. Ezeknek a csoportoknak a főnökei emberszámba veszik a beosztottjaikat és gyakorolnak némi rugalmasságot a beosztottak irányába, cserébe pedig azt kapják a beosztottjaiktól, hogy amikor hajtás van vagy izzik a "főnöki szék" a főnök alatt, akkor kérdés, megjegyzés nélkül oda teszik magukat a beosztottak a siker érdekében. Nehéz ilyen jó munkahelyi légkörű munkahelyeket találni Magyarországon, de azért van egy-két csoport, amelyik fenn tudja tartani ezt a kényes egyensúlyt. Többnyire a főnökökön múlik ez, mert a szenzitivitásukon , határozottságukon múlik többek között az is, hogy rugalmasan reagáljanak le olyan dolgokat, mint például a hangulatkeltők megtalálása, integrációs kísérlete, ill. szükség esetén eltávolítása is. A jó főnöknek kevés az, hogy valaki nagyon jó a szakmában, ha a másik serpenyőbe a munkahelyi légkör mérgezését teszi ugyanez a munkaerő, - a kevesebb gyakran több.

?? Nem értem miért kell ezt túlspilázni. Szerintem egyszerűen csak normálisan kell viselkedni és teljesíteni kell a feladatokat amiket ad a főnök. Nem kell benyalni, sem megalázkodni. Mondjuk én alapból udvarias és tiszteletteljes vagyok mindenkivel, egyformán a hajléktalan bácsival és a főnökkel is. Emberileg egyenlők vagyunk, mindenki az, a munkahelyre nem azért járunk, hogy behódoljunk, vagy megmérettessük magunkat a főnökkel. Elvégzed a munkát, termelékeny van, a környezetnek megfelelően viselkedsz, aztán annyi.