Elmeselnetek hogy miert rugtak mar ki titeket?

Kizárólag csoportos létszámleépítés miatt. Egyik főnököm pl nem is volt hajlandó elsőre közölni velem és a vezérigazgatóra bízta, aki utána könnyes szemekkel közölte velem. (AMúgy politika volt a háttérben, nem béna működés.)

Másik helyen is csop. leépítés volt, az is masszívan politika, meg "haverok" meggazdagítása ment. De ott már javában ott voltak a cégben az új vezetők, és szimpla kihalás volt a régi emberek felszámolása, ott nem potyogtatta már senki értünk a könnyeket.

Rettenetesen éltem meg, de nem magát, ha megszűntek a munkahelyeim, hanem azt, hogy irtó nehéz nekem másikat találni... És gyakorlatilag nincs referenciám, mert az összes korábbi helyem már nem létezik...

Sokszor határozott szerződéssel vettek fel, bizonyos időszakra mikor kellett az ember, pl nyáron táboroztatni, utána csak a törzsgárda maradt.

Ami "rendes" kirúgás volt, az is "gazdasági ok" miatt, gond nem volt a munkámmal, csak a járulékon akartak spórolni, ezért felvettek a helyemre egy 20 éves pályakezdőt, akire kaptak támogatást. Nem viseltem jól, ez volt az első találkozás szarrágó céggel. A meg volt ahonnan magam mentem el vagy költözés vagy jobb meló miatt.

Egyszer összevesztem a főnökkel. Vezetőségváltás volt (multicég magyarországi felsővezetését cserélték), az új nagyfőnökök pedig rábízták a nyomorult lelkű, hatalommániás hülye k...a csoportvezetőnkre, hogy azt csinál a létszámmal, amit akar.

Először engem nem akart kirúgni, csak nem lehetett tőle négyszemközt kérdezni se, úgyhogy muszáj volt egy állománygyűlés "van kérdés" menüpontján kifejteni az aggályaimat. Utána persze már félre tudott hívni négyszemközt, hogy elmondja, hogy vagy bocsánatot kérek tőle mindenki előtt, vagy megválik tőlem.

Ha válaszolt volna a kérdéseimre (akár négyszemközt), és rájövök, hogy nem volt igazam, akkor természetesen mindenki előtt megkövetem. De ez nem történt meg, úgyhogy repültem :D

Volt még egy hely, ahol ilyen össze-vissza műszakokban kellett bejárnunk. Egyszer délután kettőtől hajnal kettőig, következőnek hajnal négytől délután négyig, és nem is heti váltásban, hanem teljesen össze-vissza. Volt olyan, hogy este 11-kor végeztem, és reggel hatra kellett visszamennem, és azt sem mondanám, hogy közel laktam. Szóval egy idő után kikészült a szervezetem, és konstans elkéstem minden hajnali műszakból, emiatt rúgtak ki. Hosszútávon jobban jártam.

Meg volt olyan hely, ahol a három hónap próbaidő végén beközölték, hogy holnap nem kell jönni. Amiatt egy kicsit szomorú voltam, hogy hiába kérdeztem, miért, annyit mondtak, nem kell megindokolni. Pedig érdekelt volna, mert az első két kirúgásomnál tudtam, hogy én miben vagyok a hibás, de az utolsó helyen szerintem jól dolgoztam.

Fiatalon évekig dolgoztam gyárban, először diákként, aztán levelező mellett rendes munkaidőben. Na most, nem véletlenül mondják a gyárakra, hogy borzalmas munkahelyek, ide tényleg csak az megy, aki nem talál jobbat, ezért minden gyár tele van primitív, buta, tahó prolikkal. De komolyan.

A 40+-os nők a legdurvábbak, ők szó szerint rád szállnak, ha új emberként kerülsz oda, beszólogatnak, csicskáztatnak, veled végeztetnék el a munkájukat, ha tudnák és közben nyalnak ezerrel a főnökség felé. Én meg ezt sosem tűrtem. Persze, ha odakerültem egy új helyre, az elején mindig meghúztam magam, de egy idő után, amikor aránytalanul rám tolták volna a melót, mindig közöltem, hogy nem, én márpedig nem fogom megcsinálni más munkáját.

Ilyenkor ezek az ember besértődtek, és rohantak a főnökhöz. Megjegyzem, a főnökök is hülyék a legtöbb gyárban, nem foglalkoznak hosszútávon a munkavállalókkal, nekik az a lényeg, hogy ne legyen konfliktus. ÉS amikor ötödjére mentek be sírni az 50-es, húsz éve ott robotoló nők valami kamu dologgal, akkor nyilván én lettem eltávolítva. Vagy 2-3 helyen jártam így, de máshol is ugyanez volt.

Nem véletlen, hogy mindenhol ez a korosztály uralkodik a gyárakban, kicsinálnak mindenkit, aki oda megy.

Nem tudom, hogy a "csak nem vettek vissza" kategória érvényes-e, - de leírom. Miután letöltöttem a sorkatonai szolgálatomat, nemes egyszerűséggel nem vettek vissza ahhoz a céghez, ahol a szolgálat megkezdését megelőzően foglalkoztattak, - pedig szó szerint mindenki elégedett volt az addigi munkámmal. Nem voltam kisegítve a sajnálkozó főnöknőm sajnálkozásával, de így jártam.

A második alkalommal annak váltam áldozatává, hogy megszűnt a Varsói Szerződés, - mint katonai tömb - és hiába voltak itt is elégedettek maximálisan az addig elvégzett munkámmal, kategorikusan, mérlegelés nélkül az utcára szórták az egész alakulatomat.

A harmadik helyről én jöttem el a véglegesítés előtt, mert a munkaeszközeim közé tartozott a lőfegyver is és egyre több olyan pszichopata vett körül, amelyek közül egyszer az egyik fizikálisan is majd nem agyonlőtt egy gépkarabéllyal. -Megnézte, hogy töltött-e a karabély - és a tölténymag másfél méterrel ment el mellettem. A másik hülye meg három-négy pisztollyal az oldalán flangált az utcán - és minden alkalmat megragadott ahhoz, hogy hadonászhasson legalább csak az egyikkel is. Egyszer - annak ellenére, hogy látta az üvegen keresztül, ki kér bebocsájtást az őrizendő objektumba, - rám rántotta a PA-63 pisztolyt. Ezek után úgy döntöttem, hogy megpróbálom inkább a saját kezembe venni a lehetséges elhalálozási körülményeim behatárolását, - közös megegyezéssel eljöttem.

Épp ma történt velem, habár ez hivatalosan nem kirúgás, hanem csak átirányítottak egy másik helyre.

Könyvesboltban dolgozom/dolgoztam Budapest belvárosában, és ma közölte velem a főnököm, hogy a vezetőség nagyon húzza a száját, amiért szerintük túl sokan vagyunk (amúgy rohadtul nem vagyunk, sőt!), ezért két embert át kell küldeniük a központi raktárukba, Kőbányára.

És én vagyok a kettőből az egyik.

Még így is örülhetek, mert legalább kínáltak fel B tervet és nem eresztettek szélnek csak úgy, de akkor is borzasztóan el vagyok keseredve. A város egyik legnagyobb könyvesboltjában dolgoztam, egy jó csapattal, szuper környéken és hosszú idő után először éreztem azt, hogy ismét boldog vagyok, sínen van az életem és jó irányba tartok.

Erre most villamosozhatok be Kőbányára a világ végére, hogy napi 8 órában bóklásszak az ablaktalan raktárban és monoton munkákat végezzek.

26/F

Próbaidő első napján verekedésért...

Egy idegsokkos hülyére bíztak, hogy tanítson be, rettenetes hangos présüzem, csak szájról olvasva lehet kommunikálni. Kb 50 éves fickó magyarázta mit csinálljak, de én sokadszorra sem tudtam úgy csinálni, ahogy neki tetszik... mellesleg szerintem mindent úgy csináltam, ahogy mutatta, csak neki nem tetszett, mert nem ő csinálta... vannak ilyen emberek... kb 4óra után mikor sokadszorra nem értettem mit mond, csak azt látom, hogy ordít, de a zaj fülvédő+füldugó miatt csak azt láttam, hogy idegesen ordít, montam neki, hogy jólvan b+... erre adott egy pofont, en meg ököllel behúztam neki egyet... mindkettőnket kirúgtak.

Főnök amúgy megköszönte nekem, azt mondta, 20 éve munkatársak, és 5 éve mióta ő a főnök, minden nap imátkozott, hogy legyen valami indoka kirúgni.

Hetes, azt hittem, kiégek, mikor egyszer ilyet láttam :D Pici, kb. 160 centis, ötven kilós nőt rúgtak ki, aki rezignáltan tudomásul vette ezt. A kártyáját elvették, biztonsági őrrel kísértették ki az épület elé, és a szekrényét kiüríteni is csak szombaton jöhetett be, mikor már nem volt ott senki. Undorítónak tartottam, nem értettem, hogy lehet ilyet megcsinálni egy emberrel, pláne, hogy nem is balhézott, és semmi jelét nem mutatta, hogy esetleg balhézna, ha mondjuk visszaengednék a szekrényéhez, ahol amúgy a saját személyes holmija volt, szóval nem is hiszem, hogy ez legális így.

Másik: egy ismerősömet azért rúgták ki, mert minden reggel elaludt, amivel nem is lenne gond (mármint azzal, hogy ezért kirúgják), de úgy tudta meg, hogy repül, hogy nem tudott reggel bemenni a kártyájával az épületbe.