Megaláznak a munkahelyen és nem tudom megvédeni magam, mit tudok tenni?

A munkahelyen belül egy olyan részlegen vagyok, ahol huszan vagyunk egy csapatban/csoportban.

16-an alap munkát végeznek, négyünknek viszont az alap munka mellett vannak más feladataink is, például a 16 ember alapmunkáját ellenőrzni, korrigálni, illetve 16 embernek nem kell semmi adminisztrálni, csak dolgozni, nekünk pedig a 8 órából 2 óra csak papírmunka. (Nyilván több fizetést kapunk ezért négyen, de nagyobb is a felelősségünk a csoportban).

A mi négyesünkből az egyik srác (nevezzük S-nek) nálam 10 évvel fiatalabb, és ő az alapfeladaton, ellenőrzésen, adminisztráción kívül még a koordinációt is végzi (szintén bónuszért), amire már én is azt mondom, hogy nem semmi teljesítmény 8 órába belesűríteni. Elismerem a munkáját.

De a stílusa nagyon bántó tud lenni sokszor. A 16 emberrel alig foglalkozik, ők "csak csicskák", igazából a négyesünkből egy emberrel nagyon jóban vannak, 3. ember teljesen közönbös nekik (hol együtt lógnak, hol nem, teljesen semleges a viszony), engem meg a világból is kiszekál.

A főnökök megdicsérnek, hogy jól végzem a munkám, de S. mindig csak kritizál és beszólogat, hogy "ha én lennék a főnök téged rúgnálak ki elsőnek", vagy ha oda kell mennem S.-hez, egyeztetésre, akkor elhord mindenféle szerencsétlen hülyének.

Múltkor szó szerint nekem dobta a felmosóvödröt és a rongyot, hogy indítsak a mellékhelyiséget kitakarítani.

Mondtam neki, hogy már elnézést, én is éppen dolgozom, kérjük meg a takarító személyzetet, mint eddig bármikor máskor. És különben is, neki nem az a munkaköre, hogy megszabja, hogy én mit csináljak, ilyen utasítást nem is adhat nekem, mert nem tartozik a feladataim közé.

Aztán annyit felelt rá, hogy "rendben, igazad van, ne haragudj. Tudhatnám, hogy te még wc pucolásra is alkalmatlan vagy."

Azt hittem felrobbanok, micsoda pimasz módon viselkedik. De nekem nincsenek jó szövegeim, ilyenekre sose tudok és nem is merek visszaválaszolni, mert félek, hogy még ennél is jobban megaláz valahogy.

Közben volt egy olyan hét is, hogy külső okok miatt kicsit el voltunk maradva a munkával, ezért 8 óra helyett 10 órát kellett bent lennünk egy nap. Mind a húsz embernek. (Persze behoztuk a lemaradást, már újra 8 órába vagyunk, a túlórát is kifizették).

De amikor mondta a főnök, hogy ez van, 10 órát kell 1 hétig dolgoznunk, S. máris beszólt úgy, hogy mindenki hallja, hogy "Köszönjétek meg Banyának!" (igen, ezt a gúnynevet is S. aggatta rám..)

Nem értem, én erről miért tehetek. A többi részleg is 10 órát volt bent azon héten, nem csak a miénk...

Néha miközben teszem a dolgom, odajön hozzám, leül a mellettem levő székre és szándékosan cukkolni kezd, mint valami óvodás gyerek:

"Hogy halad a munka? Sikerül? Kell segíteni? Oda lentre a mai dátum kerül, tudod... A jobb oldalra pedig a saját nevedet kell írni. Tudod a saját neved? Vagy segítsek abban is?" és vihorászva kimegy az irodából.

Ezeket még úgy csendben tűrtem eddig, de egyszer már jeleztem az egyik kisfőnöknek, hogy gondom van S.-sel, rámakaszkodott és nem hagy rendesen dolgozni. Annyit mondott, hogy köszöni hogy szóltam, megbeszéli vele.

Na, ez olaj volt a tűzre. A piszkálódása már mindennapossá vált. Mikor elmegyek mellette már MINDIG van valami megjegyzése rám, és én nem tudok semmi frappánsat válaszolni neki, csak bemegyek a mosdóba és visszatartom a sírásom.

A helyzet már annyira eldurvult, hogy a munkámat kritizálni kezdte a főnököknek is. Múltkor véletlenül beragadt a papír a nyomtatóba és összegyűrt 2-3 lapot (jaj, micsoda anyagi veszteség!). Egyébként ha éppen S. fénymásolt volna, akkor pont ő kapja be ezt a bakit a géppel. De amilyen szerencsém van, pont én fogtam ki. Megoldottam, újranyomtattam, 2 perc alatt megszűnt a gond.

Még aznap délután mondta az egyik ember a csoportból, hogy S. 2 főnökhöz és egy kisfőnökhöz is odament, hogy én majdnem tönkretettem a vadiúj, drága fénymásolót, keressenek nekem más munkakört, mert én csak tönkreteszek mindent ami körülöttem van. (Aki ezt mesélte, vele nagyon jó barátságban vagyok, biztos hogy igazat mond. Mondta is, hogy azért mondta el, hogy tudjak róla, ne érjen váratlanul, ha esetleg megkeresnek valamiért fentről. Megköszöntem neki).

A 2 főnök a héten már nem is köszönt vissza nekem a folyosón. A két főnök egyébként most tavaszra nagyon jó haverok lettek S.-sel, mert benyalta magát náluk. Mindig koslat utánuk, mint egy kiskutya és lesi minden szavukat, ha ránéznek, már ugrik is fel a helyéről és vigyáz állásban előttük áll.

A kisfőnök pedig pénteken félrehívott, hogy minden rendben van-e velem, mert zavartnak látszok és idegesen járkálok. El akartam mondani neki, hogy van egy kis gondom S.-el, de pont akkor láttam meg a falikép tükröződéséből, hogy a mögöttem lévő ajtóból figyel és néz be az irodába. Úgyhogy nem mondtam semmi a kisfőnöknek. Nem is tudom, hogy elmondjam-e, legutóbb is csak nagyobb bajom származott ebből.

Pénteken ebédszünetben egyébként S. felhívott, hogy vigyek neki kávét.

Mondtam, hogy ha ráér szaladgálni a főnökök után, akkor neki is útba esik az automata. Erre belekiabált a telefonba, hogy ő most munkát ellenőriz, nem ér rá kimenni, különben is sok a papírmunka, nincs rá ideje.

Hopp-hopp, kávét ide!

Aztán mondtam neki, hogy nekem is van még dolgom, ugyanannyi idő lemennem az automatához, mint neki. Aztán annyit mondott, hogy "kösz Banya, tudtam egy csóró mihaszna ember vagy, aki még egy gombot se tud lenyomni az automatán. És hogy 200 forintod se telik kávéra." Majd lerakta a telefont.

Szerencsére aznap már nem is futottam össze vele, mert valahova eltűnt délutánra, gondolom vitta a papírkupacot a főnököknek, én meg hamar befejeztem a munkát, bezártam a szekrényem és siettem a parkolóba, hogy semmiképp se fussak vele össze többet a héten.

Gyomorgörcsöm van, nem akarok bemenni hétfőn. Nem tudom megvédeni magam ellene. Ő egy 190 magas, 90 kilós 20 éves srác, én meg egy 165cm/52 kilós nő vagyok. Esélyem sincs lerendezni vele a parkolóban munka után.

Ha szólok a vezetőségnek? S. már annyira jóban van mindenkivel, hogy sorra kapja a dicséreteket és ingyen kaját a főniktől, szóval nekem senki sem hisz a közvetlen kisfőnökön kívül. Talán ez az egy esélyem lenne, hogy rajta keresztül tudok valamire jutni, aki hisz nekem. De félek szólni neki, mert legutóbb is rontott csak a helyzetet, hogy bepanaszoltam nála S.-t.

A munkahelyet nem merem otthagyni, nagyon nehezen találtam új munkahelyet a Covid miatt, ami jól fizet és magát a munkát is szeretem csinálni. De az ember maga az ördög. A merő, nyers rosszindulat. :(