Elmesélnétek az első teljes főállású munkahelyetek első napjait?

Gyakorlat alatt már összeismerkedtünk, ők hívtak, mondták örülnének ha diploma után együtt dolgozhatnánk.

Az első fizetésem fél havi fizetés volt, pótlékok nélkül, 174ezret utaltak, erre tisztán emlékszem.

Jó volt, be voltam xarva, hogy kinyírok valakit, minden éjjel rosszul aludtam, melóban voltam álmomban is, de a hangulat jó volt bent, mert már évek óta ismertük egymást a bagázzsal.

Munkaügyi közvetitett ki irodai munkára. Előtte volt interjú, igaz nem a végzettségemhez kapcsolódott, de örültem, hogy van munka. Az a főnök,aki interjúztatott jól fogadott ès ő tanított be. A másik főnök sokáig ellenséges volt velem, mert nem akart felvenni senkit,nem bízott bennem. Az elég bántó volt. Egyedüli alkalmazott voltam/vagyok, szóval a fiúkkal kellett megismerkednem, akik kint dolgoznak helyszínen. Nekik az másodállás. Egy decemberi céges bulin mutattak be nekik. Jól fogadtak, bár távolságtartóak voltak.

2 és fél éve ott vagyok. Már én viszem teljesen az irodát. Teljesen megbíznak bennem minden téren, rámbíznak mindent. Ez jól esik, csak most már rengeteg mindent nekem kell megoldanom egyedül. Döntéseket hoznom stb.

26N

Nekem egy gyorsétterem volt, azóta meg ügyfélszolgálatos vagyok egy másik helyen.

Talán 105 bruttó volt a kezdőfizum és rosszul fogadtak.

Hogy miért? Mert nyáron kezdtem náluk és ezért meg azért, mert a génjeim miatt 16-nak néztem ki, azt hitték, nyári diákmunkán vagyok.

Annyi volt a gondjuk ezzel, hogy utálták a diákokat, akiket már inkább be se tanítottak, tehát azért rendes fizut kaptak, hogy nem kasszáztak, csak sepregettek, kiadták az ételt, feltöltötték az árut.

Emiatt azt is megmerték engedni a diákokbak, hogy kiabáljanak velük, de nem csak a főnik, hanem a rendes egyenrangú kollégák. A konyhás pl egyszer odajött hozzám és megkérdezte, hogy hogyan bírom elviselni magamat, mert ő nem tud elviselni, mindezt azért, mert miután kihozta az ételt a konhyából, kavargatnom kellett és nem úgy kavartam, ahogy azt ő kavarná...

Nyár végén tudták meg, hogy én nem vagyok diák. Addig ötvenszer elmondtam, de nem hitték el vagy nem hallották meg. Akkor kezdtek el betanítani, de feleslegesen, mert kb 1-2 nap múlva leléptem, nekem az állandó leteremtésekhez nem volt idegem és amint lett új munkám innen úgy mentem el, hogy a hrs néni arcaba vigyorogva mondtam, hgy felmondom, de szívem szerint ezt megkoronáztam volna azzal, hogy az asztalan mexikói tancot járok.

Az első napon meg azt se tudtam, hogy első napra megyek, azt mondták csak szerződést megyek aláírni, úgyis készültem, hogy csakbeszaladok aláírni a papírokat, szóval kosztümbe mentem be az első munkanaponra :D Akkor kaptam meg az egyenruhámat szóval abban tudtam dolgozni, de azért a kosztümhöz tartozó cipőben dolgozni gyilkos volt. :D

Kijöttem az iskolából, három szakmám volt, előtte csak dolgozgattam alkalmival itt-ott, de soha nem volt szar munkám. Dolgoztam a Forma-1-en büfében, voltam úszómester, voltam építkezésen, meg egyszer 2,5 napig àrufeltöltő voltam(na jó, ez mégis szar volt). A leghosszabb a féléves úszómesterkedés volt.

Szóval 14 év tanulás után végeztem (azt hittem), és elkezdtem a legjobb barátommal az ország másik végébe önéletrajzokat küldözgetni, a cél a győri Audi volt, de végül nem vettek fel minket idióta indokokra hivatkozva. Végül bekerültünk egy másik gyárba, egy játékgyàrba, egy fröccsöntő üzembe. Nagyon rémes volt. A kollégák szó szerint fogyatékosok, a csoportvezető is, munkavédelmi előírásból semmi nem volt betartva, meg egyéb ilyen finomsàgok.

Hogy kerültünk oda? Elküldtük az önéletrajzunkat, behívtak minket, és már cuccokkal utaztunk le, tesztet írtunk rögtön ott helyben a közvetítő irodában (ami nevetséges volt), és közölték, hogy másnap próbanap, ha megfelelünk orvosi, addig ideiglenes fizetős szállás. Oké. A szállás putri volt, de csak két fős volt a szoba. Másnap ígértek szerint jöttek értünk, és vittek. Megfeleltünk, és cuccoltunk is át az ingyenes szállóra. Az már szebb volt, jobb volt, tisztább volt, nem munkásszàlló feeling. Gyönyörű faluban voltunk, egy hatalmas családi házban. Minden ott lakó szerb volt. Bizony, a magyar gyáraink közül sok helyen szerbek/ukrànok dolgoznak még jobb pénzért, mint mi magyarok...Ha nem látom nem hiszem el másnak. Közelben volt egy gyár, kiderült, hogy ott csak szerbek dolgoznak.

Hátrányok: Az út innen munkába 1,5 óra volt, a csatlakozásra is kur van sokat kellett várni a városban, nagyon nehéz volt a közlekedés.

A város gyönyörű volt, nagyon kedves emberekkel, nagyon szerettem ott lenni. Hátha egyszer még arra sodor az élet (bízok benne).

Visszatérve: Bementünk, nagyon fiatalon öregek köze. Csak 50-60 éves nők voltak, a gépbeàllítók meg 50-60 éves férfiak voltak. Kinéztek minket mikor megtudtàk, hogy tanultabbak vagyunk náluk, és kibeszéltek, mindenki nagyon pletykàs volt, utáltam a benti közeget. Nem is maradtunk sokáig. Egy pár hét után leszàmoltunk, és mentünk haza. Kár volt, a munkát gyűlöltem, de minden mást imádtam, szeretnék még arra dolgozni majd valamikor valami mást.

Fizetés: Br. 1145 + muszakpótlékok(rengeteg)

Műszak: Három műszak, 8 órában. Heti 5 nap munka.

Útiköltség térítés: 0

Betanítàs: 0

Beilleszkedés: Volt 1-2 ember akivel nagyon jól kijöttünk, de a vénekkel abszolút nem valahogy, ők csak kritizàlni meg kötekedni tudtak pedig nem szóltunk senkihez, és kérdeztünk ha valamit nem tudtunk. Igazából olyan zombi munka volt, hogy elrontani sem lehetett mondjuk.