Hogyan viselkedjek, miután a kollégám durván rám üvöltött?

A takarítónőről van szó, és ez már a második alkalom volt, hogy megállított a folyosó közepén, amikor egyedül voltunk, és leüvöltötte a fejemet, de torkaszakadtából... (Már önmagában ezt sem értem, hogy engedheti ezt meg magának egy munkahelyen, üvöltözzön otthon a férjével...) Hogy én miért nem köszöntem ma neki. Aztán elmondtam neki, hogy azért nem, mert teljesen belefáradtam már abba, hogy folyton csak én köszönök előre, ő soha. Ráadásul, ha meglát, még direkt el is fordul, vagy elkezd matatni valamivel, bámulja a padlót, és a visszaköszönése is full flegma... Azt gondoltam, biztosan levegőnek akar inkább nézni. Erre kiderült, hogy azt várja, hogy mindig én köszönjek neki előre, mert én érek be később, és én vagyok a fiatalabb... Mondom, mi van? :D Szerintem ennek kölcsönösnek kellene lennie, mert ez a normális, erre szitkozódva elviharzott...

A legutóbbi esetnél ugyanez történt, és utána próbáltam megbeszélni, de megint ugyanezeket csinálta.

Ti mit gondoltok erről?

Mégis kinek képzeli magát? Még a nagy főnök is ha szembejön, tartja a szemkontaktust, és kölcsönösen köszönünk egymásnak, akinek előbb kijön a száján, ez soha senkinél nem volt még probléma. Ez a nő meg csak bámulja a földet, és várja, hogy köszönjek a nagyságos asszonynak...

Nem tudom, mégis hogyan kellene ezek után viselkednem vele. Ha köszönök, akkor is flegma, ha nem köszönök, akkor meg üvölt, tehát nem tudok simán nem foglalkozni vele...

Szerencsére rajta kívül mindenki nagyon kedves velem, kedvelnek.