Felmondanál, ha a főnököd rendes veled, de a kollégáid közül egy vagy több minősíthetetlenül viselkedik veled (ordít pl.)...?

10: Mellesleg, ha nálatok mindennapos a verekedés, akkor az elég tróger munkahely lehet, már megbocsáss!

Ez bonyolult kérdés. Felpofozza-e a villamoson a bántalmazott, fogdosott nő a molesztálót ha sarokba van szorítva? Ordítani jellemzően kiszolgáltatott helyzetű dolgozóval szoktak, a néma nyelésnek, tűrésnek meg szintén megvan a maga kockázata, nem is kicsi. Egy pernél meg gondolom az számít, amit bizonyítani lehet (sajnos, mert ezzel pont a lényeg veszik el), de véglegesen megalázott helyzetből borítani nem egyértelműen hülyeség, főleg, ha mégiscsak van valami bizonyíték a napi módszeres megaláztatásra. Inkább azt kell átgondolni hogy ne forduljon se betegségbe, sem tragédiába a dolog (pl. ne várjon addig a megalázott, amig már végső pillanatban meg kést ragad, egyszóval életveszélyes eszközre még ijesztgetésképp se gondoljon, akkor inkább paprika). Biztos jobb évekig együttélni a rossz emlékkel, mint egy per, aminél esetleg indítéka is van? Alapvetően a munkahelyen is ugyanazok a szabályok, mint az utcán. Miért tűrné el azt a munkahelyen, amit az utcán nem (pl. ha mobbingról, zaklatásról van szó)?

Ha a fő főnök jóindulatú Veled, és egy kollégia önkényes ordítozásáról van szó, akkor első lépésben megpróbálkozhatsz egy ügyvédi felszólítással. Egyszerűen az egészség szempontjából már középtávon is megéri azt a kb. húszezer fointot. Ha pedig arra sem változtat a kolléga, akkor polgári perre vagy munkaügyi bíróságra terelheted a dolgot. Tulajdonképp már eleve az ügyvédi felszólítást meg lehet íratni úgy, hogy ez a vízió, perspektíva világossá váljék belőle.

13: Első lépésben a leglogikusabb szólni a főnöknek. De amúgy én még ilyenről nem hallottam, hogy valaki ügyvédi úton sikeresen nyomást gyakorolt volna tahóskodó kollégákra.