Van itt aki megváltozott munkaképességű, vagy hátrányos helyzetű, de munkaképes?

A feleségem csökkent munkaképességű.

Hat éve nem veszik emberszámba a munkáltatók, - senki nem alkalmazza, pedig a munkahelyein mindig is dolgozott tisztességgel.

Manapság ez nem erény.

Ha nem lennék mellette, esélyes, hogy már huzamosabb ideje hajléktalan lenne, mert amit kap az államtól, az ivóvízre nem elég.

Az olyan embereket nem szoktam sajnálni, akik azért kerülnek nehéz helyzetbe, mert nem szeretnek dolgozni, tenni valamit is magukért, de ő nem volt soha sem ez a kategória.

A legutolsó munkahelyén addig alkalmazták, amíg rendet nem rakott számos irodában az elődei után - az ügyviteli dolgokban, iratokban és be nem érte a többi részleget a felhalmozott lemaradásokban, - aztán kellett a hely egy olyan barátnőnek, akit azóta ki is vágtak, mint a macskát, mert ő úgy képzelte el a jövőjét, hogy ahol barátnő a valakije, ott neki nem kell semmit dolgoznia.

Volt postás. Az egy állatkert, - ha ezt a pulton kívül várakozók nem érzékelik, akkor is.

Ott "napi rutin" a klikkesedés és ha nem vagy jóban a főnökkel, - tehát kizárólag dolgozni jársz be a postára és nem jópofizni, - akkor véged van. Akik kiesnek a pixisből, azokra teljesen más "szabályok" vonatkoznak, mint azokra, akiknek igen büdös a leheletük a rendszeres seggnyalástól. Akik "kegyvesztettek", azoktól elvárás, hogy a pult mellett ücsörögve pisiljék össze magukat ("lojalitásból"), nem akkor tartanak csak öt perc szünetet is, mint a kegyeltek, - akik véletlenszerű időközönként mehetnek csoportosan cseverészni, miközben eldohányozgatnak 20 perceket a főnökkel vagy egymással a kijelölt helyen.

Az a saját keresztje a feleségemnek, hogy megélt egy postarablást is, amikor egy kilenc milliméteressel volt kénytelen szemezgetni néhány percig, - ráadásul az akkori rendőrségnek az volt a rögeszméje hogy benne volt a rablásban. Csöcsre futottak, mert marhára nem, - de jó volt "üresben" kujtorogni utána fél éven keresztül! Szemközt röhögtük őket!