Hogyan lehet kezelni a kollegákat, akik KÉRDÉS-nek álcázva akarják, hogy én csináljam meg helyettük a munkát?

A problémám az, hogy a cég ahol dolgozom elég kicsi, de még így sem képesek normális gárdát összetartani, van 5-6 ember, aki ért a szakmához, a maradék 20 meg csak egy-egy név a bevizionált szervezeti ábrán és általában csak pár hónapig, max 1-2 évig dolgoznak ott.

A helyzet nehézségét az adja, hogy odajönnek hozzám, felhívnak boci szemekkel és eldarálnak "valamit", majd pedig drámai szünet. Mivel nem tudják mire megy ki a játék, ezért csak egymás után fűznek szavakat, amiket napközben hallanak.

Én persze tudom hogy mit akarnak, és a megoldást is, csak épp nem az én munkám megoldani.

Ha elmondom nekik a véleményemet, és az információkat, akkor is marad a síri csend, mivel nem tudnak mit kezdeni a dologgal.

Én úgy érzem, hogy azt szeretnék, hogy oldjam meg helyettük a dolgokat.

példa:

meg kell valamit keresni a raktárban. Elmondom mit kell keresni, hol kell keresni, hogyan néz ki, mi van ráírva a dobozra. Küldök képeket, egy dedós szintjére lebontom a problémakört, hogy tanuljanak is, de őket nem ez érdekli, hanem hogy én menjek le és keressem meg, mert ők nem mérnökök. Ő csak egy raktáros, vagy beszerző, vagy akármi.

Persze a számlákkal, a szerződésekkel is legyek képben, én nem mondhatom, hogy nem vagyok pénzügyes, és nem vagyok jogász.

Szívesen megmondanám pl hogy az ügyfelek hova utalják a befizetéseiket (az én számlámra, elég csak egyszer, főleg ha 6 számjegyű EUR befizetésről van szó)

A "képzettebb" kollegák jönnek olyan kérdésekkel, amiket interneten is meg tudnak találni, de ők igazából mást sem várnak, csak hogy megadjam nekik, amit copy-pastelni kell.

Ha nem csinálom meg, és csak információt adok át, amiből meg tudják oldani, és nem dolgozom helyettük, akkor megy az ugatás, hogy én vagyok a rossz ember.

A főnök gyerek érzékeli, hogy a helyzet a cég napi működésében kritikus, és ilyeneket dobál, hogy "hát ha neki kitelik az idejéből a hülyeségeket megválaszolni, akkor nekem is". Csak azt direkt nem mondja, hogy ő leugathatja az embereket, én meg nem.

A honorárium mondjuk elég jó, ami kompenzálja a sérelmeket, csak éppen mostanában már az ilyen 2-3 éve ott dolgozó emberek is csak odaállnak, hogy ki fognak lépni, és mivel szükség van a munkájukra, ezért a bérek elszabadulnak, az enyém meg lemarad. Ugyanis én a tudásommal szereztem a fizetésemet, nem zsarolással.

Ennél a cégnél folyamatosan oktatások mennek, amiket én tartok, odaadom a kezükbe a termékeket, videók, képek tömkelegét mutatom be, hogy a gyermeki lelkük is megértse, de már a következő nap nem emlékeznek semmire. És ez az ismétlő oktatáson sem javul.

Multkori extrém példa:

leírtam, emailben, hogy mit kell copy pastelni és hova.

kb 3 nap és 5 ember több órás MEGBESZÉLÉSEINEK az lett a vége, hogy csak le kellett menjek és a beszerzőnek bediktálni, hogy mit hova írjon.

Az ő hozzáadott munkája az volt, hogy nyomkodta a billentyüzetet meg az egeret, amitől a 2 perces feladat 5 percessé vált, mármint ha én csináltam volna meg.

Kicsit már unom, hogy mindig megbeszélések vannak, de senkinek sem megy át hogy mit kell csináljon, a legkisebb mértékben sem látják át, hogy mit akarunk elérni és hogy ők mit tudnak hozzáadni.

Nekik a munkanap csak egy rituálé, amit valahogy ki kell bekkelni. Én is így éltem az életemet, de csak kb 18 éves koromig, amikor még -jobb hiján- az érzelmek mentén kellett működjek, ezek meg az egész életükben ilyenek maradtak.