2 év munkanélküliség után, hogy rázódjak bele ismét?

Egészségügyi és mentális gondok miatt hagytam ki ennyit de már készen állok. Ez idő alatt pár napot voltam csak dolgozni mostanában és az is eléggé megterhelő volt de a munka nem volt nehéz. Az első napok mindig nehezen mennek bárhol vagyok de ha huzamosabb ideig nem vagyok közösségbe szokva folyton menekülés érzetem van és félek még csak besétálni is a munkahelyre. Interjúra még úgy ahogy eltudok menni és ha felvesznek akkor átfut rajtam ilyen félelem érzet, és megfutamodok a következő napoktól. Talán közre játszhat hogy nem tudom még a mai napig feldolgozni, hogy egy munkahelyre nem sikerült bejutnom és 7 éve rágódom ezen. A hely azért volt fontos mert ott gyakorlatoztam és vigasztalt volna, hogy felismertek mikor interjúzni voltam meg a hely se volt idegen és szerettem oda járni. Régen is 2 váltottam sulit szekálások miatt és kezdetben nehéz volt az újabb iskolába beszokni de ott volt a legjobb helyem. Kevesen voltunk, senki nem volt szekáló típus, könnyű tanítás. Munkahellyel is lehet ez van, de annyira félek, hogy első napokban minden szempár engem fog nézni, lesni meg minden. Hogy rázódjak bele, hogy minden nap bemenjek dolgozni és ne meneküljek? Semmi nem motivál, pénz motivál de elveszik ha arra gondolok hogy emberek között leszek 8 órát. Viszont legalább 1-2 évet muszáj lenne egy helyen tengődnöm, hogy legyen több munkaviszonyom mert alig van. Többet szeretnék de kezdetben 1-2 évre tudok gondolni. Ha felvesznek egy helyre, hogy ne féljek az első napoktól és a kötöttségektől? Még kimaradt, hogy erősen szociális fóbiám van meg szorongok ha új helyre kell mennem huzamosabb ideig, nehezen oldódok fel.