Egyszerűen nem bírom már. Mindenhol mindig csak a kudarc. Lesz ez jobb?

21 éves vagyok, 1 éve fejeztem be a tanulmányaim. Munkahelyek szempontjából elég rossz környéken élek, de szerencsére így sem olyan hely, hogy egyáltalán nincs munka, csak nagyon kevés, és sok másik munkanélkülivel kell megharcolni értük. Direkt ezért, próbáltam magam fejleszteni, hogy a lehető legjobb lehessek. Leérettségiztem, a diákmelóból összegyűjtögetett pénzből kifizettem magamnak egy szakmát amivel elvben dolgozhatnék otthonról, gyakorlatban a kutyának se kellek, mert mindig arra hivatkoznak, hogy pályakezdő nem kell. Leraktam egy nyelvvizsgát, most azon vagyok, hogy lehessen egy másik nyelvből is vizsgám, tehát arra is nagyon tanulok. Így talán mégtöbb esélyem lesz egy munkahelyre. Egyetemre nem mentem, mert nem tudtam volna fizetni sokmindent, úgy gondoltam pár évig dolgozok, amennyit csak tudok, félreteszek amennyit csak lehet, és elmegyek belőle egyetemre/albérletbe. De minden tervem úszik lassan a reményeimmel együtt. 2 gyár van a környékünkön. Egyiket akkor kezdték el leépíteni mikor végeztem a sulival, így sajnos oda nem kerülhettem már be. A másik gyárban eléggé megválogatták kit vesznek fel, és én is azoknak a listáján voltam az interjúztattotak között, akiktől ott elbúcsúztak akkor,arra hivatkozva, hogy ide minimum 1 év tapasztalat kellene hasonló gépekkel szerzett munkaterületről. Szóval még a biztosnak számító operátori munkaból is kiestem.

Rengeteg helyre jelentkeztem az elmúlt 1 évben, és napi szinten böngészek át mindent amit csak tudok, munka után kutatva. Az önéletrajzomon nagyon sokat dolgoztam, hogy ne csak tartalmilag legyen ott, hanem esztétikailag is tökéletes legyen. 2 tanácsadó is látta már, és azt mondták nem ott lesz a gond, mert szerintük minden oké vele.

Költözni nagyon jó megoldás lenne. Viszont ezzel az a gond, hogy van egy hozzám nagyon közel álló családtag, aki hát...a halálán van. Hogy őszinte legyek, nem szeretném magára hagyni, az utolsó hónapjaiban/éveiben, minél több időt szeretnék vele tölteni. Ez az egyetlen és nagyon erős dolog ami visszatart a költözéstől.

Őszintén szólva nem tudom mit várok a kérdésemmel. Nyilván nem munka ajánlatokat, vagy tippeket, hogy mit csinálhatnék jobban, mert úgy érzem teljesen kimaxoltam már minden adott lehetőségem. Tudom, hogy hülyeséget csinálok azzal, hogy nem költözök, de úgy érzem, ha ez a valakim meghal, és én nem leszek itt vele, olyan bűntudatom lesz, amit sosem tudok majd visszafordítani, akármilyen jó helyen is sikerülne elhelyezkednem. Talán most amire szükségem lenne olyan emberek válaszai akik voltak hasonló reménytelennek hitt helyzetben, de kitudtak valahogy törni/megoldották. Vagy valami motiváció, hogy tartsak ki, mert úgy érzem nem megy, és minden rám nehezedik, mert nem elég, hogy egy szerettem leépülésevel is meg kell birkóznom, a tudat, hogy sehova nem kellek is nagyon rossz.