Várjak, vagy mondjak fel?

Jelenleg próbaidőn vagyok egy cégnél, irodai munka.

Nagyon szorongok, az eleje óta, de ez 80%-ban magam miatt van, nem a munka miatt.

A főnök jelezte az elején, nem baj, ha hibázol, mert nem véletlen próbaidő, csak ugyanazokra ne ugorj rá egymás után többször.

Szinte kényszeresen jegyzetelek magamnak a munka során, a legapróbb részleteket is, hogy nehogy valamit elszúrjak.

Vannak protokollok, amiket használok - számos esetben nem egyértelmű, ilyenkor kérdezek.

Amikor kérdezek, sokszor a válasz, hogy nézzem a protokollt, mire elmondom, hogy megvolt, nem találok benne releváns infot a kérdésemre.

Valaki jön, megnézi, ja, ahhaa, hát igen ez tényleg más. Ilyenkor kapok érdemi választ, de sokszor 2 ember 5 különbözőt mond, aminek a vége, hogy olyan emberhez kerül tovább a feladat, aki egy 6. megoldást szeretne, és visszakapom, hogy el van rontva az anyag, javítsam.

Nyilván erről a főnök is tud, ahogy a 3 ember 6 vélemény problémáról is.

Nem vagyok egoista, és egy percig nem vitatkozom, ha hibáztam, elismerem. Nyilván ez további szorongással jár, hogy úristen megint egy hiba. Még ha valami jelentéktelen dátum elírás is, akkor is, hogy miért nem vettem észre.

Ez az egyik része.

A másik a közösség.

26 éves vagyok, a saját korosztályommal kissé nehezen találom a hangot. Az irodában többnyire fiatalabbak vannak.

Óriási hangzavar van, és én valahogy nem tudok azonosulni azzal, hogy mindenki kimerítően részletezi a magánéletét (értsd minden téren), naponta 5x elmeséli ugyanazt a sztorit valakinek.

Teljesen más életstílusom van, más érdeklődés stb.

Elfogadok mindenkit olyannak, amilyen, nem vagyok előítéletes, tényleg.

Csak az, hogy én nem vagyok ilyen, nem tudom, hosszú távon mennyire férnék bele az összképbe. Mert az interjún volt erről is szó, hogy elvárnák egy szinten, hogy legyél közösségi ember.

Múltkor voltam egy rendezvényen pár emberrel, de nem volt az igazi.

Nagyon lelkiismeretesen csinálom a dolgom, ezt megerősítette a vezető is.

De ezek a dolgok, amiket fent leírtam szétszednek belül.

Pár hét van a próbaidőből. Jelezték, hogy kicsit rá kellene koncentrálni a hibákra, mert fogy az idő.

Attól rettegek, hogy ki fognak rúgni, hiába próbálkozom kényszeresen.

Jelenleg mellette tanulok is, terv szerint tavasszal végzek.

Azon gondolkozom és azért írtam ezt le, mert nem tudom, mit tegyek.

Van annyi tartalékom, hogy haza tudnék menni, és kihúznám belőle tavaszig, mire végzek. De nem tudom, ez mennyire lenne jó döntés.

Ahogy azt sem, ha most várok 1-2 hetet, holott benne van, hogy nemhogy jobb nem lesz, inkább rosszabb.

Nyugodtan rám lehet ereszteni a frusztrációt, meg el lehet küldeni melegebb éghajlatra, de ha van normális válasz, azért hálás lennék.