Valójában melyik munkaerő az értékesebb?

Fix idős alkalmazott vagy?

Én a helyedben megpróbálnám kijárni, hogy sima jutalékos rendszerben dolgozhassak. Nyilván nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként. Ezzel megoldódna a problémád.

Ez a bankokban és pénzintézetekben kialakult versenyhelyzet, amikor megpróbálják kicsonálni egymást a dolgozók, mert jobban megy neked.

Ez semmi új.

Már az higy minimum mennyi szerződést kell kötnöd, az önmagában egy toxikus munkahelyet létre fog hozni előbb vagy utóbb.

Aztán lehet nem is lazsálsz ennyit, csak pár munkatársad alád akar verni, mert neked jobban megy.

Az a baj, hogy a főnök ezt be tudja látni, de a kolléga nem. Aki haramad annyit dolgozik mint te, annak is járni fog a pofája, hogy cigizni meg boltba járni akar, mert neked is lehet.

Nem a teljesítményed a bajuk, hanem hogy nem "engedelmeskedsz". Nálunk az van, hogy mindegy mennyire jó valaki szakmailag, hosszútávon csak annak biztos a helye, aki eléggé tud nyalni és füttyre ugrani.

Azt meg kell tanulni hogy a főnök szemében te dolgozhatsz akármilyen jól ő annyit lát hogy nem robotolsz 8-ból 8 órát.Tökmindegy hogy meg van-e a minimum 4 óra alatt,ha dolgoznál 8 órát kétszer annyit tudnál csinálni.

Olyan helyeken ahol nem jutalék van egyesek műveszi módon űzik a dolgozni látszódást.Úgy dolgoznak hogy alig csinálnak valamit de látszatra mindig ott vannak valahol,nem azt látja a főni hogy a telefonozok a Józsi hanem azt hogy csinál valamit.Az már más kérdés hogy mit és hogy csinál de a lényeg hogy az látszik,dolgozik valamit.

Egy barátom mesélte, aki 40 éve festőnek tanult. Egy idősebb szaki mellé osztották be, és az lett volna a dolguk, hogy a műhelyablakot befóliázzák. Az öreg szaki bepakolt a talicskába a csákánytól kezdve az égvilágon mindent. pedig egy kalapács, meg egy szike is elég lett volna. Így indultak el a "tetthelyre". Útközben találkoztak valami főnökkel, aki mindjárt leszólította az öreget, hogy valami munkát még rásózzon, de aztán vetett egy pillantást a talicskára, és elégedetten hümmögve továbbment.

Hiába, adni kell a látszatra is.

Nyugi, kapják a kollégáid is az ívet.

Én is ilyen toxikus munkahelyen dolgozom, egy darabig, amíg annyira nem voltam jóban a munkatársakkal, azt hittem, hogy én vagyok a leghülyébb, mindig mindent csak én cseszek el és mindig engem b.sztatnak. Aztán leültünk sörözni, és kiderült, hogy nem...