Valójában melyik munkaerő az értékesebb?

Hitelkártya-értékesítőként dolgozom 8 hónapja. Minden hónapban van egy megadott darabszám, hogy minimum mennyi szerződést kell kötni. Én ennek kb. a háromszorosát szoktam teljesíteni, viszont állandóan amiatt szól be a főnökség, mert a munkaidőm elég jelentős részét cigizéssel, beszélgetéssel, boltba járással töltöm el. Nem tartom igazságosnak, mert azokat a munkatársaimat nem cseszegetik, akik végigdolgozzák a munkaidőt, viszont sokkal kevesebb szerződést sikerül kötniük. A cégnek nem a megkötött szerződésekből van pénze? Akkor miért nem őket vegzálják? Ti ezt a helyzetet hogy látjátok? Nem merek nyíltan konfrontálódni, nem vagyok olyan típus, pedig ilyenkor mindig mondanám legszívesebben, hogy vizsgáljuk már meg a darabszámot, és az alapján mondjunk ítéletet. Ez ilyen magyar logika, hogy csak a látszatot kell értékelni?