Akik pár éve kezdtek el dolgozni, nem érzitek monotonnak, mókuskeréknek az egészet és nem rossz bele gondolni hogy még hány évtizedig kell dolgozni?

Nem így kell hozzáállni. Ha öreg leszel és jönnek majd a betegségek, akkor meg inkább dolgoznál még 30 évet, csak lennél egészséges, egészséges és fiatal. Simán válthatsz munkahelyet is, ez is lehet egy változatosság.

Az egyik megoldás, hogy váltogatsz. Esetleg mellette képzed magad, hogy később hone office, vagy rugalmasabb munkakörben helyezkedhess el. Onnantól már azért könnyebb elviselni

15 éve dolgozom, nagyon szeretem a munkám, változatos, mert beteg emberekkel dolgozom, és sosincs két egyforma eset. A kollektíva is szuper, olyanok vagyunk mint egy család. Jelenleg nem érzem tehernek, hogy még 25 évem van a nyugdíjig, nem tellnek a napok nehezen.

Mi odakerülünk nem is lesz már nyugdíj. Fogy a nép, a korhatárt folyamatosan tolják ki (egyébként Európa szerte), a végén majd tepsiben visznek ki mindenkit a munkahelyéről.

Amikor dolgozni kezdtem, kezdetben lelkes voltam, tele energiával. Imádtam dolgozni, nem értettem a sok besavanyodott idősebb embert, miért nem találnak örömöt a hétköznapokban, hiszen olyan jó érzés volt a sok tanulás után pénzt keresni, hasznosnak és fontosnak lenni, eredményeket elérni. Aztán teltek az évek és nőttek az igények. Lett egy komoly kapcsolatom. A kis albérlet helyett saját lakásra vágytunk, családra, több megtakarításra, amihez többet kell keresni, amihez képezni kell magunkat. Nem volt elég magunkat eltartani, már többre vágytunk, ami több feladattal járt, kevesebb szabadidőnk volt egymásra, magunkra, a pihenésre. Jött a covid, a válság, a szülők egyre kevésbé boldogulnak önállóan, egyre több a gond velük is. Most látom igazán, milyen gondtalan voltam fiatal felnőtt éveimben, és hogy mennyire nehéz az élet. És ha belegondolok, hogy milyen hosszan tart még, picit elmegy a kedvem az egésztől.

Hát akkor ne dolgozz! De akkor miből fogsz megélni? Biztos, hogy jó szakmát választottál és szereted a munkád?