Akinek csak aljamunkára van lehetősége, az hogy bírja elviselni életét?

"Igen,az irodai adminisztrációs munka egy jó irány lehet"

ja. egy sehova se vezető út kezdete. és aki most ilyen szarsemmi melót végez mit csinál majd később? egész életében ezt a szarsemmi melót?

A kérdező olyat keres,ami számára jobb, mint a jelenlegi gyári munka. Ebben próbálunk ötleteket adni neki. Neked lehet, hogy nem ez az ideális irány,de neki lehet, hogy igen. Béke van :)

Btw én is végeztem "szarsemmi" melót meg voltam munkanélküli is 0 kilátással, rossz mentális állapotban -és most jó helyem van (szellemi munka). Nem mindenki olyan szerencsés, hogy egyből belenyúl a tutiba. Próbálkozni kell.

2010-ben mikor végeztem a szakmámmal, a nagy világválság volt. A szakmámat megutáltatta velem a főnököm, egy pokol volt 3 évig oda járni, örültem hogy felszabadultam. Akkoriban semmilyen meló nem volt, jelentkeztem Man at work meg mindenféle ilyen helyen.

Pár hónapig munkanélküli voltam. Aztán egyik nap felhívott a cég, hogy lenne egy meló egy multicégnél, raktárban.

Elmentem, voltak ott fura emberek, egy öltönyös faszi csinálta az interjút, aki megkérdezte miért szeretnék itt dolgozni. Annyit bírtam kinyögni, hogy "mert nekem minden munka kihívás és szeretném kipróbálni magam". Gáz szöveg volt, de úgy képzeld el, 12-en voltunk ott, és engem meg egy másik faszit vettek fel. Madarat lehetett volna fogatni velem, rettentő büszke voltam rá, hogy van egy munkahelyem, lesz fizetésem.

Természetesen akkoriban 3 műszakban ilyen 80-90 ezer volt a fizetés, mindenki csak panaszkodott meg hőbörgött, én boldog voltam. Bár tudtam hogy ez semmi, én mégis másképp fogtam fel és örültem. Nekem a munkával és a kollégákkal sem volt bajom, a gyatra fizetés ellenére szerettem csinálni amit csináltam és tényleg büszke voltam rá, hogy sokaknak még ennyi sem adatott meg, nekem van munkahelyem.

Pár hónapra rá átvett a cég a lízingcégtől, még boldogabb voltam, de ez a fizetésemen persze nem látszott. Mindegy, örültem. Pár hónapra rá kaptam egy lehetőséget és Ausztriában dolgoztam az azt követő 8 évben.

A havi nettó 90 ezres fizetésem lett 320 ezer. Szerettem azt is.

Aztán az utolsó kinti éveimben rájöttem hogy van egy jó szakmám, és bár megutáltatták velem, tudtam hogy van benne potenciál.

Hazajöttem és hiszed vagy sem, elmentem dolgozni valakihez konkrétan szarért-húgyért azért, hogy megtanuljam a szakmámat. Az akkor már nettó 500 körüli fizetésemet lecseréltem havi ca. nettó 200 ezerre, de úgy voltam vele, hogy majd meg fog ez térülni. 3 évig dolgoztam ott, rengeteget tanultam, örök életemben hálás leszek annak az embernek, aki megtanította nekem ezt a szakmát és 0 szakmai tapasztalattal alkalmazott.

Jelenleg nettó 2700 euróért dolgozom Ausztriában a szakmámban (amit 18 évesen gyűlöltem), ami több mint 1 millió forint.

Szóval a mondanivalóm lényege az, hogy minden felfogás kérdése. Fogalmam sincs hogy akkoriban mi vitt rá arra, hogy kincsként gondoljak egy "alja" munkahelyre, de én így tettem, és ahogy említettem is, a hosszútávú céljaim érdekében a jó fizetésem lecseréltem egy sokkal rosszabbra pár évig, mert ez kellett ahhoz, hogy most ott legyek ahol vagyok.

Biztosan vannak nálam sikeresebb emberek is, de én mindig megbecsültem azt ami volt, és közhely vagy sem, én tényleg tudtam erőt meríteni abból hogy másnak sokkal rosszabb mint nekem. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz velem 5 év múlva, esetleg azt tudtam, hogy ezt nem akarom életem végéig csinálni. Ha lehetőség jött akkor éltem vele, ha pedig úgy láttam hogy vissza kell lépnem hogy később előrébb juthassak, akkor vissza léptem.

Így hogy nem ismerem a háttered, én biztos vagyok benne, hogy nem a papír az ami számít. Erre én is jó példa vagyok, mert bár papírom volt egy szakmáról, hülye voltam hozzá mint bárki más. Csak egy papír volt.

Mindegy, a lényeget meg fogod érteni az írásomból és abból amit én éltem meg az elmúlt 12 évben, ha meg nem akarod akkor úgysem fogod.