Mennyire "folytok bele" a munkahelyetek szociális életébe?

Nálunk szerencsére jó a csapat, részének érzem magam. A kollégák nagyrészével jól kijövök, akivel nem annyira, azok sem kirívó esetek, mindössze stílusbeli összeférhetetlenségek vagy problémák. Az egymás háta mögött kibeszélés csoporton belül (7-en vagyunk) elhanyagolható.

Egy évben 1-2 alkalommal van csoportszintű "csapatépítés", gokart, kajálás, stb., meg nyilván a globális össznépi évzáró rendezvény, ezen kívül nem járunk össze. Elég naponta 8 órán keresztül őket néznem, a szabadidőmben annyira nem vágyom rá :-)

#2-es vagyok, az lemaradt, hogy fiúk vagyunk mind a heten.

Nőorientált munkahelyen/irodában tudom, hogy más a helyzet, mert olyan helyen is dolgoztam, 30-60 éves hölgyek társaságában. Ott ment a pletyka és a kibeszélés a reggeli kávérituáléjuk mellett very hard fokozatban.

Mi műszakunknak van csapatepítő arra elmegyek mert annyira nem rossz.

Pld karacsonykor a 4 műszak össze van vonva + a főnökség azt kerülöm nagyívben.

"zokon veszik hogy miértnem tartom magam jobban a csapat részesévé"

Magyarul zokon veszik hogy van valaki akivel nem lehet bunkóskodni meg eljátszani a puszipajtaskodást.

Én pont az ilyenek miatt nem folyok bele semmibe. Esetleg van 1-2 ember akivel kicsit többet beszélgetek, de ennyi. Dolgozni jár az ember és nem kavéházba hogy traccsoljunk meg pletyizzünk.

Senkiben nem bízok akarmit is mutasson. Elég volt az iskolás éveim kibeszélődije. Tanultam belőle. "Páncélban" megyek mindenhova.

Eleve távolról dolgozom, tehát nagyon szoros kapcsolataim nincsenek. Kedvelem a kollégáimat, de nem barátkozom velük, inkább a hűvösebb, kollegiális viszonyra törekszem.

Tudom, hogy sok a pletyka és a széthúzás a benti dolgozóknál, emiatt is döntöttem így, és nem bánom.

Elmegyek velük csapatépítőre, meetingre, vacsorára, jól is érzem magam, de nem osztok meg semmi bizalmas infót, és kerülöm hogy a munkatársakról beszéljek.

Összességében szerintem jobb leválasztani a szociális életet a munkáról, hogy minden olajozaottan működhessen.