Milyen szemszögből tudnám megközelíteni?

Sziasztok. Borzasztó félénk vagyok és iszonyatosan izgulós, kb rosszullétig, viszont bekell látnom, hogy 21 évesen ideje dolgozni mennem, ha már suliba nem járok, holnap megyek felvételizni, és nagyon rávagyok görcsölve, félek, ha felvesznek akkor béna leszek, nem tudom felfogni amit csinálni kell a pánik miatt sem, stb. Egy gyári munkáról van szó, sajnos falun nincs sok lehetőségem, édesanyám is ott dolgozik, ennyi nyugtat, de nem akarom, hogy visszahallja, hogy milyen ügyetlen vagyok, béna, mit keresek itt egyáltalán, iszonyatosan lebecsülöm magam :( Tudom, hogy hülyén hangzik, de tudnátok belém egy kis pozitív érzetet rakni? Mivel átlagalatti színvonalon élünk, így egyedül az motivál, hogy tudok segíteni anyukámnak, de olyan szűk a látóköröm ebbe, hogy csak a rosszra tudok gondolni, már 1 hónapja készülök ide dolgozni, nem is tudtam azóta rendesen aludni, viszont erőt vettem magamon és megpróbálom