Ha nem számítana a pénz, dolgoznál?

Biztos hogy nem.

Magamnak dolgoznék végre. Nem hobbi, munka. Még ha egyébként tényleg hobbid lenne, akkor is. Azt ugye senki nem hiszi el, hogy a magad szabta feladatod előtt nincs "nem akarom" akár tartósan is? Csak ott még főnök sincs, aki lökdös előre, csak a nyers következményei a sz#rni bele stílusnak. Abban mindig megéri edzettnek maradni, hogy nem akarod, aztán csinálod, és nyugi van.

Egy ideig biztos nem csinálnék semmit, utaznék, pihennék, a hobbijaimnak élnék stb., de egy idő után hiányozna a hasznos munka. Valami alapítványnál vagy segélyszervezetnél önkénteskednék vagy létrehoznék magam egy alapítványt.

Igen, én szeretem a munkám, és amúgy is, az ember soha de soha nem lehet benne száz százalékig biztos, hogy a jelenlegi szerencsés helyzete nem változik-e meg. Egyébként tényleg nem lenne muszáj dolgoznom, de nem érezném úgy jól magam, ha nem dolgoznék.

Semmiképp sem, annyi minden van, amivel el tudnám tölteni az időmet. Mivel nem olyan az állásom, amit hivatásnak tekintek, így nem is hiányozna. Nyilván ha valami olyan dolgot csinálnék, ami a szenvedélyem is, akkor azt folytatnám valamilyen formában, de akkor sem úgy, hogy heti 40 órámat kitöltse a munkaidő.

#26, ugyanez. Részmunkaidőben nyomnám max (főleg, hogy full feleslegesen vagyok bent sokszor 8 órát,mert 4 alatt is bőven elvégzem a feladatokat), mellette képzések, utazások stb.

Nem számít a pénz és dolgozom. Boomer vagyok, és célok, napi sikerélmények, kétkezi alkotás nélkül nekem nem élet az élet.

Nem. Bár unalmamban nyilván keresnék elfoglaltságokat, olyat, ami számomra fontos, nem megterhelő, amit szívesen teszek de eszembe nem lenne robotolni, kényszerből tenni semmit sem. Megtehetném pl hogy elmegyek egy állatmenhelyre önkénteskedni, mert azt szeretetből tenném, elfoglaltságnak jó pénzem meg úgyis van.