Mi értelme van annak, hogy a munkáltatók, stakeholderek, stb agyonhajszolják a munkavállalókat és olyan határidőket állítanak, amik gyakorlatilag lehetetlenné teszik azt, hogy a munkavállalók egy nem-rohanós, emberi tempóban tudjanak haladni?

Azért nem csak ez a két véglet van, hogy vagy kihajtják a beled vagy lógatod a lábad.

Nagyon sok esetben most csak egy példát mondok. Ha ven egy adott project amivel ha folyamatosan halad az ember akkor elvégzi 2 óra alatt. De ha arra azt mondja a vezető hogy ad rá mondjuk 6 órát akkor a dolgozó azt elhúzza addig hogy ne kelljen mást csinálnia ha végzett vele és ez idő altt elhúzza az idejét azzal hogy állandóan kimegy dohányozni ha dohányzik vagy beszélget valahol, vagy lógatja a lábát stb...

Nálunk az van, hogy mondjuk ha egy feladat 6 óra valakinek, az nem azt jelenti, hogy másnapra az a feladat kész is van. Mi sprintekben dolgozunk, és az elején megbecsüljük a feladatokat, hogy mi mennyi. Mondjuk x feladat 6 óra, de nem csak az a feladat van, és lehet, hogy a 6 óra mondjuk 5 nap alatt lesz kész, de a többi időben is dolgozunk, csak lehet, hogy nem azzal, hanem másik feladattal, lehet, hogy másra várunk a 6 órás feladathoz, lehet, hogy külső függőség miatt áll meg a feladat, vagy mert másik feladat sürgősebb, priorizálni kell, vagy utána kell nézni valaminek, ami a feladat megoldásához kell... stb. De ha a sprint alatt készen vagyunk a 6 órás feladattal, senkit nem érdekel, hogy az 1 vagy 5 nap alatt készült el (sok más feladat mellett amúgy).

Nem szeretem a határidős dolgokat. Talán arra azért jó, hogy tanuljon az ember időstruktúrát, prioritást.

Mert a munkáltatók mögött álló befektetőknek soha, semmi nem elég. Még több profit, még nagyobb nyereséghányad, még tapossunk ki egy kicsit a cégből, hogy jobban jöjjön a lé - de költeni nem akarnak rá. Se új technológiára, s több emberre.

Pontosan. A mocskos telhetetlenség csak az oka, nem más. Bezzeg mikor fizetni kellene....