Miért van az, hogy a munkahelyükön "kiégett" emberek inkább beletörődnek a "sorsukba" és nem tesznek ellene semmit?

Akinek nincs életcélja, hobbija amiért érdemesnek tarja hogy dolgozzon azok válnak ilyenné.

Másrészt Magyarországon örülni lehet ha tartozások nélkül, megélsz, és ebből igazán nehéz kitörni, hogy esetleg ha az eszed adott hozzá, egyetemet végezz, főiskolára menj még 30 felett, de mindezt önerőből, albérlettel a nyakadon, amire dolgozol 2-3 műszakban... Szülői segítség nélkül ma nehéz valamit is csinálni itthon.

Külföldön is kell dolgozni, ott is fizet az ember lakhatást, de a zsebébe marad még annyi pénz havonta amennyiért idehaza dolgozik 1 teljes hónapot, és azért havonta 200-300e ft megtakarítás nem rossz, aki meg még jól is érzi magát kint, az ráér hazajönni, vagy ha olyannal ismerkedik meg, lehet nem is teszi már, inkább összeköltöznek egy jobb gazdasági helyzetű országban, ahol még jó is az idő az év nagy részében.

Bele lehet hosszabb idő távlatában fáradni az emberi hülyeségbe, - idővel a legelszántabbak is kénytelenek megtanulni a rezignáltan legyintést (és meg is tanulják).

Amikor elé állsz a főnököd elé, nyíltan felvázolod, hogy az emberei energiának 80 %-a arra megy el, hogy "egymással foglalkozzanak", - holott ennek az energiának a 80 %-át fordíthatnátok akár érdemi munkára is, - és ő pártját fogja annak, hogy szerinte helyes, ha egymásnak tesztek alá ott és akkor, ahogyan csak lehet, ott már nincs mit tenni.

Könnyű azt mondogatni, hogy "válts munkahelyet" - egy olyan munkaerő piacon, ahol már 40 évesen nem tekintenek rád használható emberként. Ez nem egészen úgy megy, ahogyan sokan elképzelik! Ráadásul miért azok álljanak odébb, akik szeretik is és értik is a munkájukat?

Nincs megküzdési stratégiájuk, nincs tervük a jövőre, a "karrierre" nézve. Másrészt viszont totál érthető, merthisz a magyar munkahelyeken általáno sprobléma, hogy rossz a légkör, mert rengeteg ember harcnak véli az életet, a munkát, így aki harcos, az harcol, aki meg nem annyira nagyon küzdőszellemű, az pedig nem áll be a küzdelembe, így inkább marad a belenyugvás a változatlanba.

Meg hát vannak az introvertáltak, és az extrovertáltak.

Hiába van valakinek 2 diplomája, 4 továbbképzési papírja, ha mégsem a végzettségének megfelelő a munkája.

Megszokásból

Már olyan mélyre süllyedt a magukról kialakított képük a tudatalattiba hogy szinte lehetetlenség megváltoztatni