Nem tudom rossz munkahely-e csak vagy rossz szakma, de mi innen a kiút?

33 vagyok, szóval a 30-40 körülibe beleférek.

Leírom a sztorimat, leginkább azért, hogy lásd minden felfogás kérdése és igazából csak rajtad múlik minden.

Szóval nekem is OKJ-s szakmám van (épületgépészet), amit mikor elvégeztem, megfogadtam hogy SOHA nem akarok csinálni, mert az a vállalkozó akinél tanuló voltam, megutáltatta velem. Gyűlöltem a szakmámat. Lóf.szt sem tanultam nála, 3 évig egy rémálom volt.

Én akkor végeztem amikor jött a nagy válság, 2008-2009 környékén. Rohadtul nem volt munka. 2 hónapot otthon ültem anyám nyakán 18 évesen, mert egyszerűen sehova nem vettek fel.

Aztán bejött egy meló egy multinál, 3 műszak, raktárban. Irgalmatlan ótvar volt a fizetés, ilyen nettó 80-90 ezreket kerestem, de fura mód magát a munkát szerettem és soha nem panaszkodtam, örültem mint majom a farkának, hogy legalább NEKEM van munkám, másoknak meg az sincs.

1 évet dolgoztam ott, utána jött a lehetőség hogy mehetek Ausztriába dolgozni. Mielőtt felhördülnél, hogy így könnyű, várd ki a végét.

Kimentem dolgozni, megtanultam a nyelvet, csináltam 5 évig, természetesen vendéglátás. Nyilván jól kerestem, 20 évesen akkoriban nem sok ember mondhatta el magáról hogy nettó 350-400 ezer forintos fizetése van. Nagyon gány munka volt, minden perc/óra/nap/hét/hónap csak a munkáról szólt. Volt 1 nap szabadnapod, amin eldönthetted hogy otthon maradsz és döglesz egész nap, vagy elmész egy boltba. Aztán másnap kezdődött minden elölről. Ezt csináltam 5 évig...

Aztán 25 évesen elgondolkodtam, hogy mit is kellene csinálnom, mert tudtam, hogy nem fogom tudni azt csinálni amit az elmúlt 5 évben, totál ki voltam égve.

Viszont azt tudtam, hogy van egy jó szakmám, amihez LÓF.SZT sem konyítok. Iskolába 25 évesen nem megyek vissza, mert minek meg mit?

Úgyhogy saját elhatározásból visszajöttem Ausztriából és egy ismerős által elkerültem egy a szakmámmal foglalkozó céghez (építőipar). Mondtam, h kb kezeljenek úgy mint egy segédmunkást, mert a tudásom egy nagy 0.

A 400 ezres fizetésem leugrott nettó 150-re.... Nem hiszem hogy sok huszonéves bevállalná ezt mint befektetés... De én megtettem, mert tudtam hogy vagy ez, tehát maradok itt sz.rért-h.gyért pár évig, megtanulom rendesen a szakmát és akkor vannak opcióim, vagy marad az hogy egész életemben vagy Ausztria és a legalja mosogató meló, vagy Magyarország az irgalmatlan f.s bérekkel.

Mivel egyiket sem akartam, ezért belehúztam. Csináltam ezt is 5 évig. Nyilván a fizetésem aztán idővel emelkedett, mert már tudtam önállóan is dolgozni, nem voltam csigalassú, stb.

Az 5 év után megint elgondolkodtam hogy mit csináljak. Nem volt már rossz a fizetésem, de azért nyilván túl jó se, rosszul sem éreztem magam de jól sem. Vállalkozó nem akartam lenni, egyrészt mert anyagilag hatalmas befektetés az én szakmámban, másrészt pedig nem való nekem a vállalkozói lét.

Így úgy döntöttem, visszajövök Ausztriába. Megtettem, nem hazudok, álom munkahelyem van, ráadásul a szakmámban! Jó a fizetés, jók a kollégák, a főnökség, imádom!

Én így jutottam el a "soha nem akarom ezt csinálni" helyzetből az "álommeló" helyzetig.

Ha 18 évesen megkérdezted volna, hogy el tudom-e képzelni hogy 33 évesen a szakmámban dolgozom azt a választ adtam volna, hogy biztosan nem, de ha 24 évesen kérdezel is ezt mondtam volna.

Nem volt konkrét célom, nem láttam előre sem külföldöt, sem azt hogy vissza fogok menni Magyarországra, sem azt hogy aztán ismét Ausztria lesz. Csak lépésben haladtam. Amikor tudtam hogy ezt vagy azt már nem akarom tovább csinálni, akkor leültem és elgondolkodtam hogy mik az opcióim. És mégegyszer, én képes voltam visszafelé is lépni, hogy hosszútávon jól járjak. És jól jártam.

Én azt javaslom ne a maradék 20-30 évedet nézd, mert nem fogsz rá megoldást találni.

Azt írtad, nem jó a munkahelyed. Hát válts. Attól még a szakmád nem lesz rossz, mert rossz a légkör ahol vagy. De ha úgy gondolod hogy például futárkodással több pénzt keresnél és szívesebben csinálnád, hát akkor csináld azt.

Nem kell 20 évre előre látnod mindent. Nem is fogod látni. Fogalmam nem volt hogy mi lesz mikor először mentem Ausztriába, fogalmam nem volt mi lesz amikor visszajöttem Mo-ra, és ugyanígy fogalmam sem volt mi lesz mikor újra kijöttem.

Én csak mindig azt tudtam, hogy amit éppen csinálok, azt már nem szeretném csinálni úgy és abban a formában. Amikor pedig ez eljött, akkor léptem.

Az biztos, hogy ha csak gondolkodsz de tulajdonképpen semmit sem teszel, akkor nem fog változni semmi. Ezért írtam, hogy ne 20 évben gondolkodj. A mostban. Ha úgy érzed ez nem a te utad, akkor lépj. Vagy jobbra, vagy balra, de ne állj egyhelyben.

Keress jobb munkahelyet.

Azt szoktam ha nem tetszik akkor váltok.

Negyvenes vagyok és még mindig tele dilemmákkal.

Diplomám nincs, az érettségi folyamatban. Csak szakmáim vannak, de rájöttem, hogy egyik sem érdekel, nem az én világom.

A fizikai munkát és azt a közeget rosszul viselem, szellemi munka meg szóba sem jöhet, mivel protekcióm nincs, érettségi nélkül pedig analfabétának gondolják az embert.

Tanulok fizikai meló mellett, ami borzasztó leterhelő, így ezzel is és minden mással csak tyúklépésekben haladok. Legalább egy fokkal kényelmesebb munkahely a célom, kicsit több fizetés és megbecsülés. Bár egyre többet hallom és olvasom, hogy az irodai dolgozók között is ugyanaz a gusztustalan szarkavarás megy, ugyanúgy hajtják, alázzák őket, tehát kb

Cseberből vederben lennék.

A vállalkozáson is gondokozom.

De minden elég lehetetlennek tűnik most.