Milyen egy gyorsétteremben dolgozni?

A kollektíván múlik. Összesen három évet dolgoztam gyorsétteremben, kettőben is, és az egyiknek több üzletében is.

Az elején nehéz, később könnyebb lesz, majd egyenesen unalmas, én akkor mindig kértem, hogy tanítsanak be valami újra, vagy hadd lépjek feljebb. Maga a munka szar, életemben annyi koszt nem takarítottam, egész nap talpalsz, egy ebédszünet jár, ezen kívül akkor tudsz pisilni, inni, cigizni, vagy csak simán levegőt venni az orrodon keresztül és nem a segglyukadon, ha valaki levált. A vendégek szarba se néznek. Azokat se tekintik embernek, akik normál étteremben dolgoznak, vagy a kocsmában, boltban, dogányboltban, ügyfélszolgálaton szolgálják ki őket, de te eggyel alattuk vagy. Alattad már kb. csak a fogatlan közmunkás van. Anyukák fogják magyarázni a gyerekeiknek, hogy azért kell tanulni, hogy ne itt kelljen dolgozni (és jótékonyan megfeledkeznek arról, hogy a kollektíva nagy része amúgy diák, vagy valami miatt csökkent munkaképességű, vagy esetleg külföldi, aki nyelvi akadályok miatt nem tud máshol dolgozni).

Rugalmasnak rugalmas, én pl. simán tudtam azt kérni, hogy sose legyek délelőttös műszakban. A délutános, éjszakás teljesen rendben volt, de a délelőttös brugádot nagyon utáltam az egyik helyen, és ha nem muszáj, nem kelek korán, ráadásul délelőtt pangás van, azt meg utálom. Ha egy órával később tudtam csak érkezni, és még időben szóltam róla, nem volt gond, megoldották. Órarendemhez alkalmazkodtak, amiket előre kikértem napokat, hogy nem szeretnék aznap jönni, mindig megkaptam. Cserébe sokszor csörgött a telefon szabadnapomon, hogy valaki lebetegedett, be tudnék-e ugrani, sokszor kértek meg túlórára, vagy, hogy menjek be előbb. Ez az árnyoldala, de áltlában ha nem volt halaszthatatlan dolgom, akkor mentem, mert tudom, hogy mikor random kikértem két napot Balaton-átúszásra, akkor ugyanúgy be kellett valakinek ugrania helyettem, és ez csak úgy működik, ha én is megyek cserébe.

Azóta már más területen dolgozom, de a kollégáim közül többen gyerséttermeztek diákként, és ami közös élményünk, az az, hogy a kollektíva dönti el, hogy egy jó emlék lesz később és haverokat szerzel, vagy maga a traumatizáló földi pokol. A munka szar. A fizu a munkához képest szar. A vendégek nagy része egy büdös paraszt. De semmi nem kovácsol úgy össze embereket, mint napi nyolc órában szopni ugyanazzal a szarral - már, ha jó a társaság. Ha még az is szar, akkor szerintem kibírhatatlan. Egyik helyemen ilyen volt a délelőttös műszak, ott azt nem is voltam hajlandó csinálni, másikon a komplett kollektíva ilyen egymást fúrogató, kibeszélő, kétszínű kígyókból állt, tényleg nagyon rossz volt bejárni, ott két hónap után mondtam azt, hogy vagy áttesznek másik üzletbe, vagy felmondok. A legtöbb helyen viszont tök jó kollégáim voltak - de nyitottnak kell lenned ahhoz, hogy tudd élvezni a kollégáid társaságát. Volt börtönviselt munkatársam, rengeteg közel-keleti egyetemista, drogfüggők, alkoholisták, két transznemű, szellemileg visszamaradott, mentálisan sérült emberek is. Tényleg minden.

Ősszességében szerintem megérte - legalább is fedezte az életemet egy pár évig, és nem bántam meg. Vannak jó barátaim, haverjaim azokról a helyekről, meg egy csomó jó sztorim, amiken utólag hatalmasakat röhögök, illetve szerintem emberileg sokkal többet fejlődtem ott, mintha azzal töltöttem volna az egyetemista éveimet, hogy mondjuk egy irodában adminisztrálok. Az idegeim mára gyakorlatilag kötélből vannak, és sokkal empatikusabb és elfogadóbb lettem az emberekkel, plusz sokkal jobban kiismertem az "átlagembert". És ahogy én észrevettem, sok cégnél valamiért pluszpont, ha sokáig megmaradtál egy gyorsétteremben. Legalább is nekem eddig két "felnőtt" munkám volt, mióta végeztem (vagyis most dolgozom a második helyemen), és mindkettőnél kérdezgettek róla, pedig nem releváns tapasztalat, és úgy tűnt, nagyon imponált nekik. Dolgoztam még irodai adminisztrátorként, raktárosként is diákként, az nem érdekelt senkit, arról nem kérdeztek, csak a gyorséttermekről.