Miért tisztelik kevésbé a fiatalabb, vagy annak kinéző embereket a munkahelyeken? Miért veszik őket kevésbé komolyabban?

A családomban van egy 30 éves orvos. A kórházban nem nézik le és tisztelik mint a másik embert.

A lányom 19 éves diákmunkázik az egyetem mellett. A munkahelyén egyenrangúként kezelik.

Túlzott önértékelés.

Rám azért néznek furán sokan a környezetemben, mert kilógok abból a sorból, hogy lenézzem a nálam fiatalabbakat. Meglehet, hogy nincs akkora élettapasztalata egy nálam fiatalabb embernek, mint nekem, de az életkor ettől még nem szégyen és nem is dicsőség, hanem egyszerűen csak egy éppen aktuális állapot. Volt már arra példa nem egyszer, hogy gyerekem/unokám korú emberektől tanultam hasznos ismereteket - és én nem tartom ezt szégyennek. Próbálok úgy viszonyulni a fiatalokhoz, hogy jóhiszeműen, nem csak a saját mantrámat állandóan ismételgetve, "lenyomva" őket és tudok örülni a sikereiknek, - pl. ha sikeresen elvégez valamelyik egy középfokú nyelvtanfolyamot vagy autót vásárol magának és boldogan mutatja meg nekem.

Lehet, hogy kilógok a sorból, de nekem nem okoz fizikai fájdalmat, ha boldogulni látok a környezetemben egy nálam lényegesen fiatalabb embert és megtiszteltetésnek veszem, ha azon a szinten megbízik bennem valamelyik is, hogy a tanácsomat kéri bármivel kapcsolatosan.

Nem érdekel, hogy ez kinek és miért nem tetszik!

A 4-es leírta. A tisztelet nem kor, élettapasztalat, hivatás vagy rangfüggő. Kizárólag az emberi tulajdonságokat lehet tisztelni. Azt nem, ha valaki orvos, de mellette egy bántalmazó féreg. Azt sem kell tisztelni, ha valaki öreg, de egész életében a rosszindulattal nyomorított meg másokat.

Emberi belső adottságoknak jár a tisztelet.