Ez vajon kiégés lehet? Mondjak fel vagy maradjak még?

Próbáltad már a munkahelyeden megbeszélni a problémáidat? Egy beszélgetés akár a főnököddel, akár a beosztottaiddal is jót tehetne. Persze mindent nem old meg, csak annyit, hogy könnyebben vehetnéd a nehézségeket.

Szerintem a lényeg az lenne, hogy egyrészt ne vegyél magadra mindent, másrészt hogy gyorsan el tudd engedni a problémákat. Főleg, amin már nem lehet segíteni. Nem jól sikerült valami? Hát akkor nem jól sikerült, legközelebb majd próbáljátok meg elkerülni.

Ez a munkakör, amit te csinálsz, az egyik legstresszesebb szerintem, mert folyamatosan arról szól, hogy a vendég, ügyfél igényeinek kell megfelelni, azokat kielégíteni, és a legapróbb hibát is megjegyzik, megszólnak miatta. Nem azért, mert rád haragszanak, hanem mert mindenki szeretné flottul letudni az egészet. Ti is, a megrendelő is, és erre rá is van görcsölve általában mindenki rendesen. Sokszor ok nélkül.

Én ha ilyen munkakörben dolgoznék, főleg ha főnök lennék, biztos, hogy legalább havonta egyszer tartanék csapatépítőket, amik nem kimondottan a szórakozásról szólnának, hanem arról, hogy kibeszéljétek magatokból a dolgokat. Szemtől-szemben. Mindenki elmondhatná, hogy mit szeretett és mit nem szeretett a munkájában az elmúlt időszakban. És csomó mindent megértenétek egymásról. Az egyik legfontosabb az lenne, hogy megértsétek, hogy hibák mindig előfordulhatnak, és ne egymást csesztessék, akik erre hajlamosak, hanem csapatként dolgozzanak, egymást segítve.

Bár tapasztalatom nincs ilyen téren, de valami ilyen irányban próbálnám a megoldást keresni. Vagy persze a munkahely váltás, de ebben a szakmában mindenhol ez van, szóval inkább karriert, munkakört kell váltanod akkor.

Ez nem kiégés, hanem a stressztűrő képességed nem elég (még?) ehhez a típusú munkakörhöz - lehet, hogy egy tapasztaltabb emberke már 10x szembesült a tegnapi problémáddal és nem csavarodna be rajta. Ez nem a te hibád, csak nem vagy még elég tapasztalt ezt kezelni. Fontos, hogy ilyenkor főnököd hogy áll ehhez, mit mondott pl. a tegnapi incidensről stb.

Én üzemeltetésben, irodavezetésben dolgozom 25 éve, hasonló problémák vannak, ha minden jól megy, senki nem tudja, hogy létezel, az a természetes, ha vmi xar van, na akkor elővesznek és mindkét oldal felé empatikusnak kell(ene) lenned. :D Szerencsére jó cégeknél, jó csapatokban, jó főnökökkel dolgoztam, akik segítettek felépíteni egy normális rezilienciát, mondjuk így: tedd meg, ami tőled telik, de ne rágd magad olyasmin, amiről nem te tehetsz, nem rajtad múlott stb. Ez nehéz, tudom, én is nagyon tépelődős, lelkiismeretfurdalásos alkalt vagyok, sok évembe telt, mire helyén tudtam ezt kezelni (na, ha őszinte akarok lenni még ma is van néha egy-egy húzós helyzet, amikor hiába tudom, hogy én mindent megtettem, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük és nem esik jól).

Fiatal munkatársakon, diákokon, akikkel dolgozom gyakran látom ezt, hogy van egy stresszes helyzet és kiborul, és nem érti, én miért nem - azért, mert 25 éve csinálom ezt és nem egyszer láttam már ilyet, sőt, olyan is van/lesz, nem egyszer, hogy _tényleg_ te rontasz el valamit.

5-össel egyetértek, beszélj ezzel a feletteseddel, ha ennyire jó a viszony, hogy ő ezeket a helyzeteket hogy látja - mivel alapvetően elégedett veled, simán lehet, hogy a szakmában ezek gyakran előforduló problémák, lehetetlen mindent 100%-osan kontrollálni.

"Rengeteget sírtam munkaidő után, volt hogy aludni sem tudtam éjszaka mert azon pörögtem, rendben lesz-e mondjuk egy másnapi rendezvény, mit rontottam el aznap stb."

Ezt meg kell tanulni elengedni, neked ez nem megy. Mivel lelkiismeretes vagy, ezért egészségileg is rá fogsz menni a dologra.

Ahogy a 6-os válaszoló írta, az teljesen igaz.

Ehhez évek kellenek, na meg a "rutin" mellett a fejben rendet tenni. Örülj neki, hogy ilyen csapatban dolgozol, hogy a főnöködtől - valószínűleg - támogatást kapsz a problémáidhoz.

Velem üvöltött főnök 5 cm-re az arcomtól úgy, hogy a kollégák borultak ki helyettem, akik nem értették, hogy én miért viseltem ezt olyan békésen. Biztosak voltak benne, hogy másnap már nem megyek dolgozni, le fogok számolni. Mentem, mintha mi sem történt volna.

Ők nem tudták azt, amit én igen. Hogy volt az életemben ennél sokkal, de sokkal rosszabb élethelyzet, amitől én is úgy kiborultam, mint most te a megfelelési kényszer hatására, és akkor fogadtam meg, hogy ilyen soha többet nem fog előfordulni, mert senki és semmi nem ér annyit, hogy kikészítsem magam. Magyarul megedződtem. Évek, meg rutin kell hozzá, no meg az sem árt, ha a személyiséged az átlagnál erősebb.

Beszélj a főnökkel erről, aztán menj egy kicsit "pihenni", majd indulj neki újra. Ha nagyon úgy érzed, hogy nem fog menni (nem akarod, nem érzed elég erősnek magad hozzá), akkor engedd el, és lépj tovább egy másik helyre.

Én a jó csapatot sajnálnám otthagyni. Lehet, hogy segítségedre lennének ebben a pillanatnyi válságban. Adnék neki még egy esélyt, miután kipihentem magam.

Sok szerencsét!