Éreztétek már, hogy kihasználnak munkahelyen a kollégák? Volt már mikor nem tudtatok tenni a, , csicskáztatások" ellen?

Igen, sajnos ezt én is éreztem. Úgy vettem észre, hogy leginkább a nagyon fiatalokat szeretik csicskáztatni, de harmincas lévén ezt egy részben meg is értem. 18-20 évesen vegyen úgy egy fiatal, hogy örüljön annak, hogy van terep, ahol tapasztalatot gyűjthet a saját szakmájában. Úgy vettem észre, hogy minél inkább akadékoskodik egy fiatal munkaerő és húzza a száját minden apró munkára, annál inkább keményítenek be a kis- és nagyfőnökök is. Próbálj egyelőre tűrni és szorgos lenni, a munkába belerázódni, főleg ha időben és minimum átlagosan vagy megfizetve. Nem érdemes még ilyenkor otthagyni egy (értékes) munkahelyet felhúzott orral. Persze, hogy van egy limit és ez a munkától is függ, de pl. ha az egészséged megy rá (pl. hűtőházban dolgozol), akkor legyél egy kicsikét dörzsölt annak érdekében, hogy jobb helyre kerülj a cégen belül + hozz eredményeket is.

Nem szeretnék annyit papolni, viszont az nagy igazság, hogy akármilyen szakmában is vagy, a munka felé mindig alázattal kell lenned és meglesz a gyümölcse. Van egy jó mondás: a sikernek nem titka, hanem ára van. Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni.

Én nem dolgozta gyárban, bár közalkalmazottként dolgoztam már kollégiumba és azért ott bőven túl léptem a munkakörömet. Rengeteg mindent kellett csinálnom, az igaz hogy ember sem volt rá, meg kevesen is voltunk de volt amikor egyszerű karbantartóként kiküldtek takarítani az udvarra, a társam meg nagyban aludt bent a pihenőnkbe, volt amikor hétvégére hívtak be portásnak, volt amikor a takarítóknak kellett besegítenem, és nem egyszer volt amikor a munkafelügyelőnek segítettem be a papírmunkákba, mellette a diákokra is kellett figyelnem amikor nem volt bent valamelyik nevelő és volt amikor fuvaroztam is.

Oké hogy le volt írva a kisegítői munkakör is tehát abba is részt kellett vennem, de enyhén szólva túlzásokba estek, annyi előnyöm volt hogy a kollégák ezt jóvá tették,de a munkavezetőm, meg annak egyik csicskája nagyon szívattak időnként.

Az előtte lévő munkahelyemen jó volt minden, ott tényleg azt csináltam meg ami le volt írva, de mellette segítettem másokon is, ami nem volt elvárt dolog de akkor elég sok feles percem volt és már unatkoztam szinte.

A mostani munkahelyemen is amolyan mindenes vagyok, főleg villanyszerelő és egyéb karbantartói munkákat végzem el, elsősorban elektromos készülékeken, de ugyanúgy szerelek villanyt, vagy vízvezetéket is ha arról van szó, illetve a lakatos brigádnak is időnként besegítek, de ott nincs ez a csicskáztatás, ott tényleg van a főnök, kiadja a napi munkát és megcsinálom a maradék időmben a 3-4 órába pedig ha úgy van odaszólnak telefonon és megyek segíteni.

ott nincs ez a csicskáztatás, ők is sokat segítenek nekem, nekünk amikor ki sem látszunk a munkából, meg rengetegszer dolgozunk együtt, szinte mindenben, így ezzel sosincs problémánk.

Itt első dolog a jó benyomás keltése, az a legfontosabb, ha jóban vagy mindenkivel akkor nem lehetnek totális szívatások.

"Itt első dolog a jó benyomás keltése, az a legfontosabb, ha jóban vagy mindenkivel akkor nem lehetnek totális szívatások." - ez teljesen igaz állami szférában, viszont oda egyre többen csoportosulnak, mert nem tudnak vagy nem szeretnének helytállni a privát szférában, így egyre feszültebb és hatalmasabb, ugyanakkor idegölőbb a konkurrencia is a munkatársak között.

Ha privát területen dolgozol (k.f.t., magánvállalkozó, stb.), bármilyen szakmában, minden hónapban a profitért és a túlélésért küzdesz, s akik nem tudnak helytállni, kisodorja őket a piac magából, pont úgy, mint egy daráló :).

Még mindig azt tanácsolom, hogy tanulj tovább is, mert így meg fogsz érteni pár mozgást és jobban tudni fogod, hogy mire vagy képes.