Ti mit csináltok, ha a munkahelyeteken Rátok jön a sírás?

Én a szakításom után nagyon sokszor sírtam benn a munkahelyemen. Saját irodám van, de a vécében is sírtam néha, szerintem ez nem gáz.

Kollégám nemrég vált, ő pl. pihenőidőt kapott a főnöktől, hogy addig csak járjon be és lébecoljon.

En eddig ketszer sirtam a mostani munkahelyemen. Mind a ketszer ugyanaz a kolleganöm volt ott, aki inkab baratnö, mint kolleganö. Az elsö azert volt, mert ketszer egymas utan letoltak olyan miatt amiröl vegkepp nem en tehettem ( jo az egyik kollektiv team letolas volt )ket percre ra egy kollega, akivel amigy nagyon joban vagyunk, leszurt egy masik dolog miatt, amiröl nem tehettem. Ez igy együtt picit sok volt, es elsirtam magam a közös irodaban, a kolleganö gyorsan megvigasztalt es elküldött a mosdoba. A masik joval kesöbb volt, addigra mar volt sajat irodam, egyszerüen becsuktam az ajtot, ez egyertelmüen azt jelzi nalunk, ne gyere be, mert zavarsz.

Meg egy regebbi munkahelyen sirtam, mikor elaltattak a kutyankat, akkor a szünetben a lepcsöhazba szöktem ki, ott talalt meg a közvetlen fönököm (tök veletlenül pont arra jött) elküldött setalni egy negyed orara.

Amikor meg az exem elhagyott, akkor harom napig ejjel nappal bögtem, nem nagyon erdekelt ki latott, nem tudtam abbahagyni.

Első helyemen naponta sírtam. Kolléganőm is. Mindketten kezdők voltunk, ő diákmunkás én próbaidős. A hely két agyréme.

Azért pl, mert az én betanításom annyiból állt, hogy hetekig azt se tudták sokan, hogy én nem diákmunkás vagyok és így be se tanítottak rendesen - annyiból állt, hogy néha odarohant valamelyik kisfőnök és megmutatott valamit (egy map kétszer), így kb azt se tudtam mi merre hány lépés. És ott kell a pörgés, mondanak valamit és 2 mp alatt készen kell lenni. (De utána intenzévebbé vált a betanulás, amikor kiderült, teljes munkaidőre jelentkeztem)

Nagyon rossz volt, már az odakerülésem után az egyik kisfőnök bejelentette az orrom előtt a kollégájának, hogy odaadták neki ezt a kuslányt és nem tud velem mit kezdeni, valamit kértek és nem tudtam azonnal teljesíteni, mert nem tudtam mi merre van hozzá vagy megpróbáltam, de elrontottam és nem is voltam gyors, kisfőnökök és néhány kolléga ezen felidegesedve meg ordított velem, az egyik kolléga meg be is jelentette, hogy ő nem tud elviselni és én hogy tudom elviselni magam.

Első napokig bírtam, utána bementem a raktárba és ott volt egy kolleganő és előtte sírtam el magam. Ez azt hiszem a kisfőnökhöz is eljutott mert aznap kedvesek voltak sírásom után és nem izélgettek. és utána minden nap sírtam és olyankor bezárkóztam a mosdóba (nem akartam hogy mások fülébe eljusson hogy gyenge vagyok meg ennyire megvisel ami van) fél órára. A végén rosszullétek lettek ebből. Utána már munka (a napi 12 óra rettegéssel teli robotolás) előtt is sírtam. A család már aggódott. A barátaim is. Én meg jelentkeztem több állásra, végül felvettek egy jobban fizető helyre.

Nagyon gyorsan felvettem a hely ritmusát, a kollegákat szeretem, egyszer sírtam ott de magánéleti gondok miatt és mivel utálom másoknak az érzéseimet kiadni a mosdóban bőgtem, de a munka miatt sosem.