Tudom, hogy szánalmas vagyok, de rettegek, annyira de annyira félek, mit tegyek?

Áruld már el, miért nem lennél nekik jó később, ha a felvételi elbeszélgetéskor úgy gondolták (pedig akkor még igazán nem is ismertek), hogy te vagy az ő emberük!!!

Az adott területen, szakmában te vagy a legjobb!!!

Náladnál jobbat nem fognak találni, ezért nem is keresnek mást!Ezt ők is tudják, mindenki tudja!!!

Fogd fel úgy, hogy nincs vesztenivalód.

1. Ha felvesznek, nyilván úgy ítélik meg, hogy alkalmas vagy a munkára.

2. Kellemetlen munkatárs mindenhol akadhat, ahogy mindenhol akadnak olyanok is, akikkel jól ki lehet jönni.

3. Ha nem vesznek fel, az még nem jelenti azt, hogy nem vagy alkalmas a munkára. Fogd fel tapasztalatszerzésnek és gyakorlásnak.

4. Az is lehet, hogy NEKED nem felel meg az adott munkahely és nem fordítva. Ezért jó a próbaidő, kiderül, hogy "passzoltok-e egymáshoz":)

Csak bátran!

Ha habozol, egy idő után rosszul fogod érezni magad, hogy nem "haladsz" a céljaid felé. Vágj bele! Akkor elmondhatod, hogy legalább megpróbáltad! (Arról nem is szólva, ha nem próbálkozol, akkor esélyed sincs a sikerre!)

Ne feledd! Nincs mit veszítened! (Azért alaposan olvasd el, mit írsz alá, nehogy átverjenek!)