Miért nem akarok, félek az emberek közelébe lenni? Miért nem érzem jól magam társaságba? (olvasd alul bővebben)

Ha azt várod hogy ez magától elmúljon akkor csak életed végéig kell várnod, egy perccel sem tovább.

Neked kell megoldanod ezt a feladatot.

Először is fogadd el hogy ilyen kis félős vagy.Ne ellenkezz, hagyd félni magadat nyugodtan, valaki félősebb valaki bátrabb valaki okosabb vagy butább kit érdekel.

Te most pont félősebb lettél, örülj neki hogy csak ennyi az egész végül is van szemed,szád, értelmes vagy, van mit enned és még ezek szerint szép is vagy meg kedves is.

Tehát minden adott, miért ne lehetne ezt a kis feladatot könnyedén megoldani ?

Gyakorlatilag fejest kell ugranod a tömegbe.

Ismered a mondást: 'amerre a félsz arra az út'

Látod milyen könnyű dolgod van mások nem tudják merre induljanak neked meg még az út is meg van mutatva,el vagy kényeztetve.

Szóval irány a tömeg a zsúfolásig megtelt buszon, metróba vagy a plázába csúcsidőbe a tömeg kellős közepébe. Mindenképp mozdulj ki a komfortzónádból hogy valami olyan helyen találd magad ahol félsz, ha ehhez ki kell menned a temetőbe éjfélkor akkor menj.Ha ott vagy a helyzetben és érzed hogy félsz akkor nincs semmi baj minden a szokásos hagyd magad félni nincs abban semmi rossz ugyanolyan mint a többi emberi tulajdonság.Szóval ott vagy, érzed a félelmet és tedd fel magadnak a kérdést hogy tulajdonképpen most mitől félsz ? Senki a világon nem akar bántani, lehet hogy észre sem vesznek vagy ha mégis akkor biztos tetszel egy fiúnak és ő is mindentől meg akar védeni, minden olyan fenyegetéstől ami nem is létezik. Valamikor elég megérteni egy helyzetet és magától elmúlik. Ott vagy a félelmeddel de tulajdonképpen nincs is mitől félni,látod hogy ez hülyeség ilyen nincs és kész.

Ez a gyakorlati rész, most lássuk az elméletet.

Este amikor le tudsz ülni nyugodtan magaddal foglalkozni akkor mehetnek a pozitív megerősítések amit elmondasz magadnak. Lehetnek ezek a következők: Szeretem magamat, bízom magamban, az emberek a barátaim, senki sem fenyegeti személyiségemet, biztonságos emberek közé mennem, az emberek szeretnek engem, új barátaim vannak, a barátaim szeretnek velem lenni, a világ biztonságos, napról napra jobban érzem magam az emberek között stb. amit csak ki tudsz találni.

Nem kell ezeket egész nap mormolni magadban csak este szánsz magadra egy kis időt és megerősíted magadban amit szeretnél és kinyilvánítod az élet felé.

Ki tudja még a végén annyira megszeretsz emberek közé menni hogy majd azért írsz ide legközelebb mert utolért a magány:-)

És természetesen menjél tovább tanulni hogy minimum legyen egy olyan szakmád amit szeretsz csinálni.

Lehetnél jó grafikus(érettségi után hivatalosan is)

Az ilyen viselkedésűeknek kellett volna annak idején pszichológus leginkább,akik miatt ide jutottál.

Velem ilyen dolgok nem történtek,ha valami nem tetszett megvédtem magam,nem hagytam a dolgokat elfajulni.De mindig úgy éreztem nem fogadnak el az emberek,kilógok közülük többnyire.

Már nem zavar,csendben vagyok,ha lehet.Nem akarom hogy megismerjenek idegenek(pl.munkatársak,akárkik,akikkel kapcsolatban állok,de nem barátaim)Zárkózott vagyok,de tudatosan,mert ez önvédelem.Annyi hátránya van,hogy tényleg kerülöm a hosszas beszélgetést,ösztönösen,és rosszul érzem magam tőle.Nem is voltak munkában sem ellenségeim soha.Mert nem tudták megismerni a gyengeségeimet sem.(pedig rengeteg van,csoda hogy élek :-)))

Biztonsági őr vagyok most,"nem engedhetem meg" hogy rám legyen írva,mit érzek.Az emberektől nem félek,de gyakran elkerülnék mindenkit legszívesebben,mert inkább idegesítőek.

Nem kell munka közben másokkal kapcsolatban lenned folyamatosan,esetleg 1-2 állandó kollégával,de sok mindenhez nem kell senki,csak TE!

Amit hiányolok belőled az az akarat.

Te azt mondod hogy majd ha legközelebb megint bele kerülsz egy olyan helyzetbe amikor félni fogsz akkor kipróbálod hogy felteszed magadnak a kérdést hogy mitől félsz.

Én pontosan ennek az ellenkezőjét mondtam. Konkrétan azt hogy te magad teremtsd meg ezt a helyzetet.

Te most csak otthon ülsz és félsz az alkalomtól hogy úristen mi lesz ha megint félni fogsz, ezért csak nyalogatod a sebeidet miközben nem csinálsz semmit.

Szerencséd hogy nem vagyok ott mert fognám a kezed berángatnálak az iskolába berúgnám az igazgató szobájának az ajtaját és bele hajítanálak a székbe hogy most ki nem jössz addig amíg meg nem beszélted az igazgatóval a tovább tanulásod részleteit.

Így kell elkezdeni megoldani egy feladatot, nem úgy hogy otthon pityeregsz hogy jaj mi lesz velem.

Mi lenne veled áruld már el ? Mi lesz veled ha beszélsz valakivel ? Félni fogsz ? És ha igen akkor mi van ?

Más emberek minden nap az életüket kockáztatják, a zsaruk lövöldözésbe keverednek miközben gyilkosokat üldöznek, a tűzoltók bemennek a lángok közé hogy megmentsék az életeket, a világban folyó harcokról nem is beszélve ahol naponta emberek halnak meg. Te meg nem mersz beszélni valakivel ?

Igen, ez a te problémád.

De nem az a baj hogy a feladat pitiáner hanem az hogy te még ezt a keveset sem akarod megoldani.

Szívesen együtt érzek/érzünk itt veled de a cél nem az lenne hogy kikerülj ebből az állapotból ?

Mert azért tenned is kéne.

Fentebb már leírtam hogy mit.

Azóta már rengeteget javulhattál volna és mostanra lehet hogy az állás is meglenne, de legalábbis biztos hogy el mertél volna menni.