Hogy álljak le a munkamániával?

Tudni kell rólam, hogy kisgyerekként és tinédzserként is nagyon sokat játszottam számítógépes játékokkal. Hétközben napi 4-5 órákat, hétvégente Napi 10-12 órákat is. Emellett szerencsére voltak barátaim is, szóval időnként el-el jártam otthonról. Általában RPG-kel játszottam, tudjátok, van egy hősötök, mászkáltok vele, tárgyakat vesztek fel, szörnyekkel harcoltok, küldetéseket teljesítettek, szintlépések stb. Mindig nagyon nehezemre esett abbahagyni a játékot, mert kíváncsi voltam az újabb és újabb feladatokra, küldetésekere. Mindig mondtam, hogy na még ezt a küldetést megcsinálom, és akkor utána alvás. Gyakran még ezzel is álmodtam.

Ezekután elkezdtem a programtervezői szakot az egyetemen, és onnantól kezdve egyáltalán nem foglalkoztam a játékokkal. Élveztem a programozást, úgy fogtam fel azt is, mint egy számítógépes játékot. Sőt sok tekintetben még jobb is annál, mert a végtelen lehetőségek birodalma, nagyon nagy élmény a semmiből alkotni valamit. Akár egy aknakeresőt, akár egy snaket, akár egy Excel-szerű adatbázist bármit.

Az egyetem után egyből el is helyezkedtem programozóként, és nagyon élvezem a munkám. Tisztára úgy érzem magam, mint 10-15 évvel ezelőtt az RPG játékok korában, hogy vannak küldetések (feladatok a főnöktől), amiért aranyat (fizetést kapok). Ez most így nagyon gyerekesen hangzik, de tényleg iszonyat módon beleéltem magamat ebbe. Azt hiszem a munka életem legboldogabb időszaka, visszacsöppentem a gyerekkori számítógépes játékok világába. Emellett elég jó fizetést is kapok (saját lakás, kocsi stb. már megvan), de ez abszolút másodlagos számomra. Évente mindig növelnek rajta egy 20-25%-ot, de ha ez nem lenne, ugyanolyan boldogan dolgoznék továbbra is.

Lényeg a lényeg, hogy eljutottam arra a pontra, mint gyerekként a számítógépes játékok világában. Elvileg 8 óra a munkaidőm, de rettentő nehezen tudom otthagyni a munkahelyet. Mindig mondom magamnak, hogy na még ezt a feladatot megcsinálom, na még ezt a hibát kijavítom. Aztán lesz ebből napi 9-10 óra munka. De munka után is még a problémán jár az eszem, sokszor este (inkább éjszaka) munka után még a problémákon (azaz küldetéseken :) ) jár az eszem. Ma is vasárnap van este van, és már 6 órát programoztam.

Őszintén szólva nagyon boldog vagyok, ugyanúgy mint gyerekként. Vagyis mint egy gyerek, aki nem nőtt fel. Sokszor mondják is rám, hogy nagy gyerek vagyok, ami abszolút igaz. Sokan mondják, hogy nem egészséges amit csinálok (munkamánia), és hogy szerintük heti 5x8 órában maximalizálnom kellene a munkát és a programozást. Van is benne valami, mert néha nagyon kimerültnek érzem magam, és majd mindennap a munkáról álmodom. Kicsit betegesnek is hangzik.

Csak sajnos, ha őszinte akarok lenni, akkor a munkán (programozás) kívül semmi nem érdekel. Nem akarok helyette focizni, tévézni, kirándulni, moziba menni stb. Én így boldog vagyok, de valahol belül azért érzem, hogy ez így nem egészséges. Vagy talán mégis?

Bocsánat, hogy ennyire hosszú lett, csak sok bennem a kétség, és így sajnos még ezt a kérdést sem sikerült normálisan megfogalmaznom. :(