Hogyan kezelitek az olyan kb.18-23 éves gyakornokokat, kezdő dolgozókat, kollégágat, akik diákok, de tapasztalatlanok, s mégis (majdnem) igazgatók akarnak lenni? Ők maguk alakítják ki magukról ezt a képet, szüleik vagy iskolák?

Szerintem ne általánosíts..

Nem mindenhol ilyenek! Valahol örűlnek,ha alkalmazák őket és elég gyorsan bele is tanulnak! Viszont ne is várd el tőlük,hogy rögtön ugyan olyan jók lesznek,mint egy több éve ott dolgozó személy,gondolom te sem profin kezdted. A 150.000-200.000 ft ért hajlandóak dolgoznit meg megértem,mert ennyiből már megtudnak élni :) de gondolom,ha nem lenne más kénytelenek lennének elmenni 70.000ft ért is.( Mi felénk pl: az összes fiatal vagy egy gyátban van vagy kiment külföldre,itt semmiképp nem vesznek fel pálya kezdőt csak ha ismerőse van.( dobhatom ki a két szakmám)..

Egy igazgatói szék nem arról szól,hogy te mióta vagy egy cégnél,hanem hogy jó lennél e vezetőnek.

Azt nem értem,hogy miért érdekel,hogy ki tartja el őket? Gondolom 150.000 ft már csak elég nekik,hogy magukat tartsák el.

Neke úgy jönn le mintha te féltékeny lennél valakire aki pálya kezdő és a munkahelyeden dolgozik :)

Szerintem semmi baj azzal, ha valakinek vannak álmai, és arról álmodik hogy nem marad meg szaros alkalmazottnak. Egy jó cégben pont hogy segítik, formálják őket, hogy minél jobban csinálják azt amit.

Kezdjük ott, hogy mindenki, gondolom te is úgy kezdted, hogy zéró tapasztalatod volt. Az egyetem megtanít alap dolgokra, de csak a gyakorlati helyek segítenek némileg megtapasztalni milyen is az élet a valóságban.

Ráadásul, ahogy én láttam, erősen szeretik kihasználni a fiatal munkaerőt. A tudása az kell, teljes értékűként látják el munkával, akkor ő miért ne kérhetne ehhez megfelelő bérezést? 150-200 ezer meg nem feltétlenül sok, kérdés milyen területen dolgozik.

A magabiztossággal sem értem mi a gondod...18 évesen ne legyen ambíciózus, magabiztos az ember? Legyen olyan mint a 40 éve ott dolgozó, megfásult munkaerő? Alapvetően ont ez kell első lökésnek, hogy az ember higgyen magában, és a céljaiban. Ha már 18 évesen beletörődök mindenbe akkor később sem fogok a büdös életben előre jutni.

Sőt, szerintem sokszor pont az a legnagyobb gond, hogy az öregek féltik a szakmájukat, meg szimplán irigyek, és ahelyett hogy segítenék a fiatalokat, inkább csak eltántorítják őket.

Majd idővel magtanulják kezelni a dolgokat,de az nem fog segíteni a helyzeten,hogy a régebbi dolgozok nehezitík a dolgukat az állandó lenézésel,hogy ő miért nem olyan jó,mint az aki legalább már egy éve ott dolgozik.

Az a baj,hogy sokan elfelejtik,hogy egyszer ők is pályakezdők voltak.

A lelkesedésel meg nincs baj,akkor lenne hamár nem lenne.