Hogyan kezelitek az olyan kb.18-23 éves gyakornokokat, kezdő dolgozókat, kollégágat, akik diákok, de tapasztalatlanok, s mégis (majdnem) igazgatók akarnak lenni? Ők maguk alakítják ki magukról ezt a képet, szüleik vagy iskolák?

Én egy kicsit más területen dolgozom, egy multicégnél irányítok egy jogászokból álló csoportot, akik nem a jogi osztályon dolgoznak (az most mindegy, melyik terület, lényeg, hogy nem közkedvelt részleg az ügyfeleknél). Nekem kicsik mások a tapasztalataim, én azt látom, hogy a mai fiatalság nagyon megijed a felelősségtől, a komplex munkavégzéstől, a stresszhelyzetektől. Emlékszem, én anno szinte kiugrottam a bőrömből boldogságomban, amikor egyre nehezebb és felelősségteljesebb feladatokat kaptam, a mostani új munkavállalók meg félnek az ilyen feladatoktól, nem mernek felelősséget vállalni, nem tudom, mi lehet ennek az oka. Egyébként én pont a te általad említett jelenség ellenkezőjét tapasztaltam, nem mernek a mai friss diplomások bízni magukban, hiányzik belőlük az önbizalom, a magabiztos fellépés, ami ehhez a szakmához nagyon fontos, kicsit olyan félősek.

Nekem pont azokkal a friss diplomásokkal van jó tapasztalatom, akik többre akarták vinni, őket lehetett motiválni, formálni, megszerettetni a szakmát. Azokkal, akik semmit nem akarnak az élettől, elvannak a "híg fosban", soha tudtam mit kezdeni, hamar fel is adják, és el is hagyják a szakmát is, és nem is dolgoznak annyit. Ők azok a típusok, akik munkaidő végén eldobnak mindent, rohannak ki a munkahelyről, és semmi érdeklődést nem mutatnak a szakma iránt. Akik motiváltak, vannak céljaik, azokat lehetett terhelni, az idő elteltével már önkénytelenül fejlődtek, és jó szakemberekké váltak.

Szerintem az nem baj, ha nagyravágyó céljai vannak a munkavállalónak, az fogja igazán sokra vinni. Egyébként igen, tapasztaltam én is olyat, amikor egy kezdő jogász csak álmodozott a céljairól, de a munka helyett inkább fb-zett, mászkált, lébecolt, de ezt a típust is be lehet törni úgy, hogy jó munkavállaló legyen... ;)

Attól függ szükségem van-e a munkájára vagy nincs. Ha nincs, akkor fel is út, le is út. Ha szükség van rá, akkor motiválni kell, egy világos tervet letenni elé amivel elérheti azt a fizetést amit el szeretne érni. Ha nem tudja elérni az adott cégnél, akkor is el lehet neki mondani, hogy a megszerzett tapasztalatot mire használhatja.

Szerintem a magyar "kisfőnökök", középvezetők abszolút alkalmatlanok emberekkel való munkára, motiválásra. A fiatalok jól teszik hogy otthagyják az ilyen munkahelyeket és elmennek külföldre, ahol rendesen bánnak velük.