Mi értelme felmomdási idő alatt keménykedni az amúgy is távozó dolgozóval? Elment betegállományba most ember sincs-marha nagy értelme volt?

Már azt sem értem, hogy mi az, hogy nem veheti ki a megmaradt szabiját.

Az ilyen főnök hülye.

Az meg, hogy direkt szívatja, szívatni akarta, ... nem is nagyon tudok erre mit mondani, elég beteg emberre vall, nagyon gáz.

Olyan nincs, hogy nem adja ki a szabit.

Jól tette a kolléga.

Volt itt egy kérdés, ami kísértetiese hasonlított a tiédre, csak ott a kolléga terhes lett, és miután szívatták, elintézte az orvossal, hogy a stressz miatt írja ki veszélyeztetettnek. Ott ugyanezt nem értette, a kérdező, hogy nem lett volna jobb a főnöknek, ha nyugton marad, mert akkor úgy kellett volna fizetnie a hölgyet, hogy az bejár és dolgozik, így meg táppénzt kell rá fizetni, és fel kell venni valakit a helyére.

És ezt én se értem. Valószínűleg élvezi, hogy kekeckedhet, és itt vezeti le azt a feszültséget, amit a saját főnökei rajta vezetnek le (már ha nagy cégről beszélünk, ahol hierarchia van, és nem egy kis magánvállalkozásról, ahol ő a tulaj), vagy így éli ki a dühöt, amiért fel mert mondani a kolléga, vagy egyébként is volt vele valami személyes konfliktusa, és most úgy gondolta, szívatja, amíg lehet, mert úgyis elmegy.

Ilyenkor összeteszem a kezem, hogy normális, korrekt főnököm van.

"A szabit ki LEHET (és nem ki KELL) adni."

tekintve, hogy év vége van, ki kellett volna adnia, nem lehetett volna

60. A szabadság kiadása

122. § (1) A szabadságot - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató adja ki.

(2)65 A munkáltató évente hét munkanap szabadságot - a munkaviszony első három hónapját kivéve - legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. § megfelelően irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

(3)66 A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.

(4) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

(5) A szabadságot - a 125. §-ban foglaltakat kivéve - megváltani nem lehet.

123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(5) A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén

a) a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,

b) a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,

c) kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(6)67 A munkáltató - a felek naptári évre kötött megállapodása alapján - a 117. § szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

(7) A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Az (5) bekezdés b) pontban foglalt esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

124. §68 (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.

(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság - a (2) bekezdéstől eltérően - az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

(5) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.

125. § A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.